Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)

nulságaival foglalkoztak. — Arányaikban és jelentőségükben azonban sokkal fontosabbak voltak azok a demonstrációs jellegű megmozdulások, amelyek a győri Szociáldemokrata Párt április 29-i választási jelölőgyűlésével, majd május elsején a munkásosztály harcos seregszemléjével voltak kapcsolatosak. Az első alkalommal hatalmas néptömeg gyűlt össze a Széchenyi téren, hogy meghallgassa Klárik Ferencnek, a helyi pártszervezet hivatalos jelöltjének programbeszédét. A szónok Nits István megnyitó szavai után egy órán át ismertette az országban kialakult politikai helyzetet, a szociáldemokraták álláspontját, az általános titkos választójognak a szükségességét, és fejtegetései során megmagyarázta a párt által kidolgozott programpontok, követelések jogosságát. — Rendbontás még a rendőrségi jelentés szerint sem történt. Hasonló méretű demonstrációra került sor a munka ünnepén. A Népakarat ezzel kapcsolatosan a következőket hozta hasábjain: „Ember nem emlékezhetik még Győrött olyan remek május elsejének a megünneplésére, amilyen az idei volt. Elvtársaink tüntető felvonulást rendeztek, utána pedig népgyűlést a Komlókertben. — Több, mint 8000 munkás vett részt a tüntetésben és ugyanannyian a népgyűlésen, hol Klárik és Schmidl elvtársak tartottak nagyszabású beszédeket az idei május jelentőségéről. Gyűlés után népünnepély volt és az elvtársak csak a késő esti órákban oszoltak szét."

48 A felvonulás menetirányát (a rendőrkapitánysági tájékoztatón kívül) a győri klérus szócsöve, a Dunántúli Hírlap is feljegyezte a munka ünnepéről írt beszámolójában. Eszerint a győri munkásság a Gabonatéren gyülekezett, majd a Deák utcán, Erzsébet téren, Kossuth utcán, Széles utcán át vonult a Komlókertbe.

49 A tömeg ezúttal is rendben, fegyelmezetten tartotta meg hagyományos tüntető „körmenetét" a város legforgalmasabb útvonalain. Még Angyal Armand főkapitány is azt jelentette a főispánnak, hogy „a májusi ünneplésből kifolyólag kihágás nem merült fel". Az 1906. esztendő második feléről felterjesztett összefoglaló rendőrségi tájékoztatás egyébként ugyancsak olyan szűkszavú volt, mint az előző jelentés. A közlések módjában észlelhető különbség csak annyi volt, hogy a főkapitányság vezetője ez alkalommal — a leplező szándékon túlmenőleg — említést sem tett a mozgalmi élet fontosabb eseményeiről. A sztrájkokkal kapcsolatban ugyanis nemlegesen nyilatkozott, holott az egykorú munkássajtó lapjain egészen más kép rajzolódik ki az akciótevékenység területén. Már a július 1-i számban a csizmadiamunkások bérharcáról ad hírt a Népakarat, ők a tűrhetetlen munkakörülmények miatt (az őszi hónapokban 18—20 órán át dolgoztatták őket) letették a szerszámokat, és memorandumban követelték helyzetük megváltoztatását.

50 A munkabeszüntetés tartama alatt Kovács József építési vállalkozó munkásai is kétnapos sztrájkba léptek, és ezzel az asztalosok, lakatosok, villanyszerelők, mázolok és szobafestők is teljes szolidaritást vállaltak. Az indokolás ezúttal az volt, hogy a vállalkozó keresztényszocialista munkásokat alkalmazott az építkezéseknél. A tárgyalások nyomán született megegyezés végül is a szervezett szociáldemokrata munkásság követeléseinek teljesítését eredményezte. A csizmadiák bérharca azonban — akárcsak a bádogosmunkásoké — heteken át tartott, és hosszas huza-vonák után azzal fejeződött be, hogy legtöbben 48 Na 1906. évf. 19. sz. 49 DH 1906. évf. máj. 3. sz. 50 Na 1906. évf. 27. sz. 411