Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)

A Gráb-gyári döntések nagy felháborodást váltottak ki a győri munkásság legszélesebb rétegeiben, s arra késztették a mozgalom helyi irányítóit, hogy hasonló megtorlási eseteik elkerülése végett egyelőre tartózkodjanak további, átfogóbb méretű sztrájkok kirobbantásától. Talán ez a váratlan fordulat is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy Győr város közgyűlése a minisztertanács ama döntésével, mely szerint a sztrájkok, bojkottok miatti késedelmek — állami szállításoknál — a határidő meghosszabbítására irányuló kérelmek igazolásául elfogadhatók, nem foglalkozott érdemben. A polgári sajtó emiatt rosszallását fejezte ki a város vezetőségével szemben. „Csodáljuk a város feledékenységét — írta egyik cikkében —, hogy sem a legutóbbi vagongyári sztrájk, se az idei kőműves bérharc hasonló körülményei kikerülték figyelmét, amelynek pedig hozzá kellene tapadni a helyi élet minden mozzanatához, hogy ki tudja kerülni a modern felfogás útjain gunynyasztó sablonokat."

41 Az esztendő második felére beütemezett nép- és munkásgyűléseken különben kiemelt hangsúlyt kaptak a politikai elnyomással, az igazságtalan választási rendszerrel kapcsolatos kérdések. Általában azok a megoldatlan társadalmi problémák, amelyek fokozatos felszámolásuk esetén az ipari proletariátus nyomorúságos anyagi helyzetének enyhítését bizonyos fokig lehetővé tennék. Az augusztusban megtartott három szakmai munkásgyűlésen pl. már ezek a témák és szempontok álltak a beszédek és viták előterében. Az említett rendezvények közül főleg a selyemszövő, paszomántos- és kötélgyártó munkások összejövetelén vett részt nagyobb számú hallgatóság (kb. 150 fő), bár a győri csizmadia- és cipészsegédek gyűlésén is mintegy 80-an jelentek meg a Nádor szállóban. A két legnagyobb arányú, demonstratív jellegű megmozdulásra azonban szeptember 10-én, illetve október 29-én került sor. Mindkét alkalommal legalább 3000-es tömeg előtt beszéltek a budapesti és a helyi szónokok. Figyelmet érdemlő a szeptemberi Széchenyi téri .népgyűléssel kapcsolatban megmaradt rendőrségi jelentés, amelyből kiderül, hogy délután 4 órakor tüntető felvonulással kezdődött a demonstráció.

42 A menet a Hosszú-híd újvárosi végén, a Széna-téren gyülekezett, majd onnan a Munkácsy utcán, a Vásártéren, Baross úton és Kazinczy utcán keresztül jutott énekelve a Széchenyi térre, mely ezúttal első alkalommal szolgált ilyen jellegű nyilvános népgyűlés színhelyéül. A gyűlés egyetlen fontos programpontja az általános titkos választójog törvénybe iktatásának kérdése volt. Fővárosi részről Schmiedl Lipót vasmunkás, a kebelbeliek részéről pedig Barsi József, a Népakarat c. időszaki lap szerkesztője és Preisinger Ferenc elnök ismertette a helyzetet, a törvénytervezettel kapcsolatos problémákat. A hatalmas tömeg — az ünnepi szónokok javaslata alapján —• egyhangúan két határozati javaslatot fogadott el. Az első szóról szóra megegyezett azzal az indítvánnyal, amelyet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ugyanakkor tartott budapesti rendkívüli kongresszusa fogadott el a további politikai harcok alapjául. Ez a határozati javaslat — többek között — az alábbiakat tartalmazta : „A magyarországi szociáldemokrata párt rendkívüli országos pártgyűlése megállapítja, hogy az ország állapotai eljutottak arra a pontra, melyen az eddigi álparlamentarizmus kormányrendszere teljes csődöt mond, s csak egyetlen mentőeszköz kínálkozik: az általános, titkos választási jog alapján felépülő igazi nép41 GyH 1905. évf. 152. sz. 42 GySmLrl Főispáni iratok. 105/1905. biz. 408