Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)
munkásság harci erejét nem lehet egyszerűen szurony okkal vagy karhatalmi rendszabályokkal megfékezni. A Győri Munkások Lapja október 26-i számában az alábbiakat írta a vagongyári sztrájk befejezésével kapcsolatban: „Ez a győzelem, ha nem is feltétlen nagy győzelme a munkásságnak, de mégis győzelem, mert megmutatta a mai harcával azt, hogy miként tud küzdeni, miként tud harcolni ügyének igazáért. Ezt a győzelmet, melyet most kivívott magának az összmunkásság, tudja, hogy mily drágán fizette meg és így tudni fogja azt is, hogy milyen eréllyel kell azt a jövőre fenntartani, megőrizni és megvédeni." 16 A 22 napos bérharc megszűntével azonban korántsem állott helyre a nyugalom a vállalat működésében, különösen, mihelyt tudomást szerzett a munkásság arról, hogy a sztrájk két szervezőjét, Kaszaky Györgyöt és Kaszaky Imrét a városi kapitányság kitiltotta a megye székhelyéről. A Népszava december 13-i számában nem véletlenül olvashatjuk azt, hogy „a győri sztrájk még mindig erőteljesen folyik". Nagyobb arányú munkabeszüntetések ugyan ekkor már nem fordultak elő, de az állandó nyugtalankodások olyan jellegűek voltak, hogy nemcsak az üzem termelésében okoztak fennakadásokat, hanem — a főkapitány véleménye szerint — „a polgárság békéjét és nyugalmát is veszélyeztették". Nem mindennapi demonstráció történt a karácsonyi ünnepek előtt is, amikor a város területéről kitiltott Kaszaki-testvérek, a belügyminiszter ideiglenes hozzájárulása alapján (nevezettek ugyanis igazolták állandó alkalmazásukat) visszatérhettek Győrbe. A megérkezéskor kb. 500 főnyi tömeg várta az állomáson a munkásság helyi vezéreit, majd a Nádor szállóba vonultak, és a jelenlevők — minden előzetes bejelentés nélkül — népgyűlést tartottak. 17 Az 1903-as esztendő első felének időszaka sem igazolta a január 30-án felterjesztett polgármesteri tájékoztatás ama kitételét, hogy „a munkások magatartása nyugodtnak mondható". — Nem vitás, hogy az előző évi vagongyári bérharc nagyobb aktivitásra késztette Győr jelentős létszámú ipari munkásságát, mely 15 szakszervezete és 9 szakegylete révén ekkorra már az egyes foglalkozási csoportokon belül is mind jobban összekovácsolódott. (A Győri Iparos Munkás Kör pl. 210, a Vas- és Fémmunkások Egyesületének győri fiókegylete 120, a Nyomdászok és Betűszedők Győri Egyesülete 50 főnyi taglétszámmal rendelkezett.) A mozgalmi események sorát — az említett periódusban — az olaj gyári sztrájk nyitotta meg, melynek kapcsán a helyi Meiler és Társa Olajgyár 32 munkása, béremelési követelések miatt, 6 napon át (március 9-től 14-ig) távol maradt munkahelyétől. — Néhány nappal később a vas- és fémmunkások tartottak gyűlést a nádorvárosi Három Nyúl vendéglőben, a rendészeti hatóságok előzetes engedélye alapján. Az első szónok Pfeiffer Sándor ismert munkás vezér volt, aki a szervezkedés jogának kérdéséről, a kizsákmányolással szembeni védekezés szükségességéről tartott előadást. Kaszaki György, a második napirendi pont keretében, az egyesület céljait és hasznát ismertette a munkásokkal, majd újból elítélően nyilatkozott a győri Vagon- és Gépgyár igazgatóságának állásfoglalásáról. „Különösen Bálint Miklós igazgatónak a munkásokkal szemben tanúsított goromba modorát, rideg, elutasító magatartását festette élénk színekkel a hallgatóság 16 Uo. 97. 17 GySmL:l Főispáni bizalmas iratok. 47/1902. 399
