Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
a város érdekeltté tételére Wennesz Jenő polgármester igazgatósági tagsága szolgál. Az rt. a Budai dűlőben 36, a Veszprémi dűlőben 6 egy- és kétszobás házat épít cottage-rendszerben: a házak a szobaszám szerint 4—6000 korona közötti vételárának egyötödét a vételkor kell lefizetni, a többire a tulajdonos kölcsönt kap, amit a kamatokkal együtt negyedévenként 25 koronás részletekben kell törlesztenie. A módszer, mely a jobban kereső szakmunkást az anyagi érdek szálaival immár végleg odaköti munkahelyéhez — de egyúttal ki is szolgáltatja a tőkésnek —, jelentős tényező a murikásarisztokrácia kialakításának útján — jelentős mennyiségű új lakást azonban korszakunkban még nem produkál. Ugyanekkor — elsősorban kisiparosok szervezésében —• megalakul a Győri Munkásotthon Szövetkezet is, mely a Fehérvári úton, a Gráb-gyártól délkeletre 102 házra kér és 77-re kap engedélyt. Ténylegesen azonban egyhamar csak három épül fel (1908 végéig is csak összesen 12), s a szövetkezet további munkáját a kisiparos szervezetekre jellemző állandó belső torzsalkodás hosszú időre meg fogja bénítani. Az 1900-as évek második felére azonban — éppen a lakáshiány miatt is — a győri iparfejlődés bizonyos területeken már munkaerőhiánnyal kénytelen szembenézni. Ennek következtetéseit elsőnek az Egyesült wernstadti—'győri textilgyár fogja levonni, mely 1907-re 88 személyes munkásszállást épít női munkásainak: az emeleten és a földszinten egyaránt 2—2 22 ágyas terem — s mellettük mindegyik szinten egyszerű étterem, bádogvályús, 10 csapos mosdó, 4 kagylós W. C. is — található; a hálótermekben 14 <m 3 légtér van egy-egy személyre számítva. 1911-re a Linum— Taussig Textilgyár is munkásotthont épít 15 szobakonyhás lakással a családos szakmunkások, egy 25 ágyas hálóteremmel a férfiés egy 50 ágyassal a női munkások részére. Ugyanekkor készül el a Koestlingyár hatalmas, 400 személyes (elsősorban ugyancsak női) munkásszállója, az ipartestület pedig 1912-ben nyitja meg egy régi laktanyaépületben 50 ágyas tanoncszállását. A Selyemfonoda menhelyekről kihozott árvalányokat is foglalkoztat, és számukra munkásszállást épít. A 10-es évek elejére azután a város is be kíván kapcsolódni a munkáslakások építésébe. A városházán a Mákos-dűlőben, a város nyugati gyári negyedében építendő 100—150 egyszobás ház tervezgetésével foglalkoznak, ugyancsak cottage-rendszerben. A tervek szerint az egyszobás lakás szobája 25 négyzetméter lenne; konyha, kamra, padlás és klozet tartoznék hozzá, és lehetőség lenne bővítésére is. A tervekre pályázatot írnak ki: a hat beérkezett terv között azonban a közgyűlés nem tud választani, és a döntést az építtetést vállaló munkásokra akarja rábízni. Ekkorra azonban kiderül, hogy bár 1912 végéig mintegy 300-an jelentkeztek, a bizonytalan pénzügyi helyzet (miatt ekkorra már jobbnak látszik elhalasztani a kivitelezést. A város ekkor elfogadja három munkásbérház építésének terveit is, azzal a kikötéssel, hogy a 420 ezer koronás építési költség egyharmadát a kormány vállalja. Családi házak építkezéséhez (Újvárosban és Révfaluban 60—60 házat terveznek) gyér a jelentkezés, a város a gyáraknak ajánlgatja bérletre az elkészítendő házakat (miután 1898-ban elutasította a győri köztisztviselők házépítő szövetkezetének 7200 négyszögöl 3 frt-os egységár mellett történő átengedését 52 családi házhely céljára, hivatkozással a kért telkek a valóságban ennél jóval magasabb értékére). Végül 1913-ban közgyűlési határozat születik az Árpád út és a Homokgödörszer sarkán 180 ezer koronáért emelendő városi munkásszálló építésére nőtlen, jelenleg ágyraj ár ó munkások számára. A város 1913-ban legsürgősebben megoldandó terveiben további 200 ezer koronával szerepel a munkásotthon és 1 millió koronával újabb munkáslaká373
