Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában

áll: legnyugatibb pontján a Kereskedelmi és Iparkamara, majd visszafelé az Állami Fa- és Fémipari Szakiskola új épületei. Utóbbi mellett, még a városrész külvárosi korszakát idézően, 1911-ig a Meller^féle olajgyár épülete éktelenkedett, de mikor az 1911-ben leég, újjáépítését a város itt már nem engedélyezi. A házsorból valamivel odébb, a Deák Ferenc utca két sarkán a Királyi Tábla idehelyezésekor épült két városi bérház tömbje emelkedik (ugyancsak Alpár alkotásai), majd a városba bevezető, a Tűztorony látványától immár megfosztott Baross utca sarkán 1903-tól a Royal szálló modern, kétemeletes épülete nagy kávéházával, mellette pedig a Fehér Hajó szálló. Tovább, kelet felé az állatvásártér megmaradt részének felszámolása után egészen a temetőig már szép parksáv húzódik — a már említett Bisinger sétány —, keleti végén ugyancsak új épületekkel: a Pénzügyigazgatóságéval és a Felsőkereskedelmi iskoláéval. Velük szemben a parksávot a vasúttól elválasztva 1910—1914-ben elegáns bérház- és villasor épül, benne a város új nagy mozijával, az Apollóval. De az új építészeti igényeknek megfelelő új épületek már megkezdik betörésüket a Belvárost délről így lezáró épületsor mögé is. Az új épületek persze új funkciók hordozói: s ha az Első Győri Takarék Király utcai, az utcasorba belesimuló kétemeletes székháza a 60-as években még a koraeklektika józan szabályai szerint épült is, a Városi és Megyei Takarék a századfordulóra a Baross utca és a Kazinczy utca sarkán, a város egyik leghangsúlyozottabb pontján már háromemeletes, sarokkupolás székházat épít magának. Formájában régi stílust, a gótikát idézve, de modern internátusi funkcióinak már mindenben megfelelően — s éppen ezért végül is rendkívül disszonánsán — épül fel a Duna partján, a Püspökvár tövében az új püspöki szeminárium formátlan, száraz épülettömbje. Az új stílus jellegzetes, reprezentatív épületei a város más negyedeiben is megjelennek: legnagyobb súllyal talán a Nádorvárosban, a 90-es években megépült Frigyes főherceg-laktanya hatalmas épületkomplexumával, és tőle nem messze az új városi kórház épületeivel, a városházát is építő Hübner Jenő alkotásaival (1895). S végre megjelenik a bérpalota: nemcsak a hajdani Ferenc- és Ferdinándváros üres telkein emelkednek most már egyre nagyobb és magasabb bérházak (köztük, a megyeház mellett a megye új, szecessziót és hagyományt egyesíteni kívánó bérháza, vagy a Kőnig-íféle bérház, niely az új postahivatalnak is hajlékot ad) •—, hanem felbukkannak a régi városmagban is. Ha 1893-ban a polgármester anég az építtetők takarékosságáról panaszkodik —• másfél évtized múltán már nem lehet oka panaszra. „Bécsi, budapesti mintára utánozzák az olasz palazzót, megterhelik magukat a műtörténet arzenálisából triglifákkal, oszlopokkal, díszített pillérekkel, párkánnyal és mi egyéb, hasonló jó csak találtatik a műtörténeti kézikönyvekben. Olyan hivalkodók, mint budapesti testvéreik: palotának mondják magukat, holott belül csak éppen bérházak" —• írja Győr újabb épületeiről talán ma már túlzottnak tűnő éllel, de nem alaptalanul a fentebb már idézett századeleji látogató. 10. A győri városképet erőteljesen formáló tényezők közé a 90-es évek közepétől, utolsónak, belép végül a gyáripar ás üzemeivel, gyáraival, telepeivel. Jelentőségük a városfejlődésben azonban nem csupán gazdasági; számuk gyors növekedésével egyre inkább érezhetővé válik városrészt formáló szerepük is. Az 1910-es évekre Győr körül keletre, délre és nyugatra, részint szorosan a Belvároshoz tapadva, részint a városperem településeibe beépülve most hirtelen kisebb-nagyobb új városnegyedek nőnék ki a földből, vagy alakulnak ki egyes üzemek, műhelyek szinte észrevétlen, lassú egymás mellé településének eredményeképpen. 370