Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
Az új ipari városrészek közül a legjelentősebb kétségtelenül az, amelyik a Ferencvárost határoló, végül a mai Vas Gereben utcává kiképzett Homokgödörszertől, és az azt dél felé folytató Fehérvári országúttól keletre, a Budai országút két oldalán, részben a hajdani Városréten alakul ki. Fő vonását ennek a városrésznek egyre inkább a nehézipar fogja megszabni. Magva azonban az elsőnek idetelepült szeszgyár volt, amely köré néhány év múlva a Budai országút és a Duna közé, a Városrétre odatelepül a vagongyár, a villanytelep, a Kolbgyár, majd a Budai országúttól délre, túl az ide kitelepített állatvásártéren, már a vasútvonal mentén, a leégése után itt felépített Meller-féle olajgyár, a lakkgyár és a szövőgyárak, a nagyra nőtt Szabó-féle lakatosárugyár, a tűzhelygyár — s ide települ a város új közvágóhíd ja is. Ehhez csatlakoznak azután 1913tól kezdve még keletebbre, a vasúttól kiindulva észak felé az ágyúgyár hatalmas telepei, míg a vasút másik oldalán már korábban a Gráb-gyár épületcsoportja épült fel. A város másik ipari negyede a Nádorvárosban, a Veszprémi országút mentén helyezkedik el: ez a két nagy gőzmaloimnak és közülük a nagyobbik, a Backmalom mögött a Richards^féle finomposztógyárnak telepeiből áll: tőlük délnyugatra, légvonalban mintegy kilométernyire a gyufagyár kéményei, ettől délre meg a Schlichter-féle téglagyár modern körkemencéinek kürtői füstölögnek. A harmadik ipari városnegyed a várostól nyugatra, Győrszigeten és részben Újvárosban alakult ki, túlnyomórészt a régi Rábca-meder két oldalán: ezt a negyedet az élelmiszer-, illetve tágabban: a terményfeldolgozó ipar jellemzi. A hajdani, akkorra már parkosított Rábca-^meder győrszigeti partján így sorakoznak egymás mellett a Kohn-féle olajgyár, mögötte az ecetgyár, a cukorkagyár — sa régi meder újvárosi oldalán a kékfestő üzem és a Stirling-f éle szappangyár épületei; Győrsziget túlsó, dunai partján a Koestlin-gyár áll, a Főtértől nem messze az Arpás-féle cukorkagyár működik. Az Űjváros déli részén, már a vasúti ládáknál, a Rába töltései mögött találjuk a Selyemfonoda és a Csipkefüggönygyár épületeit. Ahogy azonban a győri városképen a Belvárosnak, ugyanúgy, mint a Vásártérnek, megvoltak a maguk különleges funkcióiból kinövő sajátos vonásai, úgy e gyárnegyedeknek (leginkább a keleti városperemen alakuló gyárvárosnak) is megvannak a maguk jellegzetes városképei. Az új, nyersen műszaki funkciók itt már korán új építészeti megoldásokat követelnek: a Városházát létrehozó ízlés számára kétségtelenül rideg, szerény, de célszerű építészeti megformálást. De a méretek már nem egyszer impozánsak: 1908-ban készül el a Vagongyár óriási, 1000 m 2-es szerelőműhelye, a téglaoszlopokon álló, rácsos, faszerkezetű tetőzetével, 1910-re pedig teljesen vasszerkezetű, 47 m hosszú, 30 m széles újabb szerelőcsarnoka, s 40 m széles, 40 m hosszú, 20 m magas, üvegtetejű kovácsműhelye. A gyárnegyedeket 'már az ilyenféle, hosszan elnyúló szerelő- és tárolószíneknek: magas, fa, beton és üveg egy másmellettis égével jellemző szerelőcsarnokoknak; nagy ablakos, dísztelen, több emeletes épülettömbökben zakatoló műhelyeknek; az egyszer magasra emelt áru ettől kezdve emberi kezet nem is igénylő mozgatására szolgáló több emeletes épületeknek a malmokra és az új raktárházra jellemző látványa dominálja. Az utcák itt szinte csak formálisak: vonalukat hosszan húzódó téglafalak vagy palánkok jelzik, melyekbe csak ittott épül be egy épület; vasúti vágány fut mellettük vagy keresztezi őket. A városrendezés előírásai itt nem érvényesülnek, s a falakkal körülvett telkeken a technológiai folyamat igényei szerint települnek az egyes épületek. Az Ágyúgyár hatalmas, az első világháború alatt kiépülő mintegy 60 holdas telepe azon24* 371
