Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
pontról, a Duna és a hajóállomás felől kezdjük meg, hanem a város ellenkező oldaláról, a pályaudvarról. A századforduló győri városszabályozása legnagyobb szabású, valóban jól átgondolt tervének eredményeiképpen az 1910-es évek elejére, már itt, a Belváros déli peremén a hajdani vásártér helyén, a budapest— bécsi országút vonalára mintegy felfűzve, nagyszabású, jó arányú középületek egész, jól elhelyezett, ha itt-ott még hézagos láncolata, együttese fogadja a látogatót — központjában az új városházával. Az új városház építésének gondolata a 80^as évek végén merült fel, mikor a régi épület, különben is szűk, sötét, alacsony és levegőtlen szobáival (melyekből a terjeszkedő hivatalok egy részét magánházakban bérelt helyiségekben kellett elhelyezni) már teljességgel alkalmatlannak bizonyult a modern város növekvő adminisztrációjának nemcsak befogadására, hanem elemi működési feltételeinek biztosítására is. Az anyagi fedezetet a Bisinger-alapítvány biztosította, mely 1891 j re e célra (a törzstőke és a fenntartási költségek érintetlenül hagyásával is) mintegy 200 ezer forintnyi összeg felhasználását tette lehetővé. A város a kor legjelesebb középülettervezőjéhez, Alpár Ignáchoz fordult elhelyezési javaslatért. Alpár, akinek koncepciójában érezhetően egy Duna-parti városháza képe alakul ki, a püspökvár tövében álló régi Schaffer-háznak, vagy a Teleki utca és a Dunaszer találkozásánál a hajdani Zánthó-bástya helyén fekvő teleknek felhasználására tesz javaslatot; a jelenlegi helyet csak harmadsorban javasolja. A város mégis emellett dönt, méghozzá elég prózai okokból: szemben az első két megoldás 433, illetve 388 ezer forintos, a telek vételárával súlyosbított költségeivel, az építkezés itt, városi telken, 322 ezer forintért oldható meg. A Belügyminisztérium azonban még ezt is túl magasnak találja, így végül különböző, eredetileg ugyancsak a városházába tervezett városi létesítmények (menhely, tűzőrség) elhagyásával az építési költségeket 266 ezer forintra szorítják le. 1893 nyarán kidolgozzák az építési programot: az épület kétemeletes legyen, a torony 16 m magasságból induljon; 200 ezer forintnál drágább maga az építkezés nem lehet, a többi pénzt már az épületgépészeti elemek: központi fűtés, villany, telefon beszerelésére szánták. A tervpályázatra — melyen csak magyar állampolgár indulhatott — 16 pályamű érkezett be. A szakértőkből álló előzsüri a budapesti Hofhauser Antalnak, jó nevű építésznek, közmunkatanácsi tagnak tervét értékeli legmagasabbra — a városi városházépítő bizottság a legjobb 6 közül első helyre Alpár tervét helyezi. Alpár azonban elfoglaltságára hivatkozva (talán Duna-parti koncepciójának bukása miatt is) nem vállalja a tervek átdolgozását és a művezetést. Így a város a második díjat nyert Hübner Jenő, ugyancsak budapesti építész tervét fogadja el, aki a művezetést is vállalja. 1896ban szerződnek a vállalkozókkal, májusban (a város millenáris ünnepségeinek fénypontjaként) történik az első kapavágás. 1897. augusztus 23-án az építők már a bokrétaünnepségnél tartanak; őszre az épület teljesen kész, csak a torony tetejének lefedését halasztja a következő évre a korán bekövetkezett tél. Ha elhelyezése miatt, mely az első világháború előtti években a városba érkező utazót a pályaudvarról kilépve az épület hátsó frontjával fogadja, érhette is bírálat Hübner művét, kétségtelen, hogy átkerülve az épület túlsó oldalára, a neobarokk palota összbenyomása nem kedvezőtlen. Már csak azért sem, mert az új városház egy tőle közvetlenül nyugatra már korábban kiépült épületcsoporthoz csatlakozott, mely a Honvéd teret fogta közre. E csoportban a tér egyik oldalát a Királyi Tábla, a másikat a főreáliskola épülete alkotta ; ettől egy utcával elválasztva nyugat felé a törvényszék és a járásbíróság közös épülete zárta le a sort. Velük szemben, az út túlsó oldalán ugyancsak új épületek sora 24 Arrabona 369
