Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában

mának változásán belül a szobák (és cselédszobák) számának 8046-ról 10 822-re, a konyháké pedig 3258-ról 4493-ra való emelkedése csaknem teljesen egyforma arányú (134, ül. 138%). 1908-ra a konyhák száma 6560-ra nő: ez első pillantásra az új lakások számának erős megnövekedését sejtetné. Időközben azonban —• éppen 1905-től — Révfalu és Győrsziget bekebelezése a házak számát is 2796-ra emelte. Igaz: e növekedés mögött csaknem egészében a földszintes házak állták. S valóban: a városias jellegű építkezés nagyobb lendülete Győrben a századforduló után is a régi városterületen bontakozik ki. Az átépítéseket, átalakításokat nem számítva az 1900 és 1908 között keletkezett 642 földszintes, 59 egyemeletes és 25 kétemeletes, teljesen új épület túlnyomó része itt épült fel. De itt a földszintes házak növekedése is — elsősorban a Nádorvárosban — már egyre inkább a kis családi házak számának további növekedését jelenti: a régi értelemben vett mezőgazdasági funkciójú falusias ház legfeljebb már csak Szabadhegyen és Révfalu külterületén épül. 1910-ben immár Nagy-Győr területén 9633 lakást számolnak össze, — ehhez 1910—12 csak három éve alatt is már 546 újabb lakás épül. E fejlődés ismeretében azonban az sem csodálható, ha Győrben 'még a 900-as évek elején is a 70-es években kialakult lakásstruktúrát találjuk. Bár már 1894ben is a kisebb, 1—-2 szobás lakások hiányát panaszolják, míg a három- és több szobásak száma kielégítő, — mégis 1908-ban a lakásoknak csupán kétharmad része az egy- és kétszobás (ezek közül is a kétszobásaknak viszonylag magas arányával: 3020 egyszobással 2264 kétszobás áll szemben), — a háromszobás lakásoknak viszont még abszolút száma (1509) is magasabb nemcsak Pécs vagy Nagyvárad, de még Kassa hasonló kategóriájú lakásainak számánál is. Az 1910 —12-ben épült 546 lakás nagyobb része ugyan kislakás, de az 1—2 szobás lakások hiánya még nem enyhül. Mindez elég jellegzetesen érzékelteti azt, hogy a város elsősorban (országos viszonylatban is igen nagymértékben) még sokáig főleg a jómódú polgár és hivatalnok számára építkezett, s ezt mutatja jellemző módon az is, hogy a győri lakbérek a 900-as évek vége felé Magyarország legmagasabb — s jellemzően: éppen a 2—3 szobás lakások esetén leginkább emelkedő — városi lakbérei közé tartoznak. Az emelkedés tendenciáját jól mutatja, hogy mindössze 3 év (1910—12) alatt is már észlelhető 2—3 %-os lakbéremelkedés. Az átlag magas voltát még az olcsóbb külterületi lakbérek sem enyhítik jelentősen: a város viszonylag (pl. az alföldi városokhoz képest) igen tömören épült, s így bel- és külterületi lakbérek eltérései azonos lákáskategóriák esetén is aránylag csekélyebbek, mint más városban. így végül is az sem meglepő, hogy a magas bér fejében viszonylag tágas lakásokban —• a thj. városok közül az egy lakásra jutó szobaszám csak Pozsonyban magasabb (1,85) a győrinél (1,80) — az egy szobára jutó lakosok átlagszáma is Győrben a legmagasabb (4,76, aminél még Budapesté is alacsonyabb: 4,45). De ha azt is tudjuk, hogy ez a valóságban csak 470 egy- és 88 kétszobás lakás szobánként négynél több lakója révén áll elő, s az ilyen zsúfolt lakások száma 1913-ra kb. 600-ra nő, a magas átlagszám már arra mutat, hogy a városban — a kislakásoknak ugyancsak kb. egyheted részében — de már megindult a lakásviszonyok helyenként — mint később máshonnan szintén látni fogjuk —- már megdöbbentő zsúfoltságot eredményező polarizálódása is. Ha a polgár szempontjából a lakáshiány a 900-as évek elején megszűnik is, — nem véletlen, hogy ez az a pillanat, amelyben a gyárak, a város és egyes vállalkozók kezdeményezni fogják majd a munkáslakások, munkásbérházak, -cottage-rendszerű lakótelepek építésének kérdését. 365