Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig
A háborús évek alatt kevésszer, lehetséges, hogy csak egyszer, 1708 májusában látogatta meg anyját, s az is valószínű, hogy ekkor látták egymást utoljára. 16 Egyébként majdnem mindenüvé elkísérte a fejedelmet, mint bejáró nemesifjú. Fizetése évi 80 forint, selyemposztó ruha, élelmezés, szolgáinak szintén hús-kenyér-bor, lovainak abrak. A különösen mozgalmas 1706-os évben részt vett a fejedelemasszony visszakísérésében a morva határig, majd a fejedelem oldalán van Esztergomtól szinte a fél országon át, s végül Rozsnyóra megy ő is téli szállásra, ahol Rákóczi az ónodi gyűlés előkészítésére tart nagy fontosságú tanácskozásokat. 17 Leveleiből azonban azt is joggal következtethetjük, hogy ezeken az egyéni meggondolásokon túl Boldizsár őszintén csatlakozott Rákóczihoz. Többször kifejezi azt a vágyát, hogy apja és két bátyja jöjjön haza a birodalomból, és kövessék az ő példáját. Állandóan figyeli és megírja anyjának azokat a gyakran csak kósza híreket, amelyek a birodalom felől szállingóztak, s apjáról vagy bátyjairól, azok hazatérő szándékáról szóltak. 18 Ezek a reményei azonban nem valósultak meg. Apja Bécsben halt meg, bátyjai pedig mindvégig császári hűségen maradtak és harcoltak, ő maga híven követte a fejedelmet emigrációjába: utolsó levelei 1711. június 24-én Jaroslawból, illetve október 12-én Danckából keltek. De magáról, helyzetéről s az ottani eseményekről semmit nem ír, csupán üdvözli anyját és családjának tagjait. 19 Ez az óvatosság nyilván abból a félelemből fakadt, hogy levele könnyen idegenek, nem kívánatos személyek kezébe jut, s esetleg kompromittálja, sőt bajba keveri rokonait. Mindenesetre 1711 után hat évi szünet van Kisfaludy Boldizsár levelezésében. Pedig ezekben az evőkben jelentős elhatározásokat és döntéseket kellett hoznia. Miért maradt Kisfaludy Beldizsár a fejedelemmel, miért nem tért vissza Magyarországra ő is a többi nemesifjúval, akik közül néhányan már 1711 júliusában hazatértek, 20 majd azzal a 60 társával, akiket a fejedelem 1712 májusában hazabocsátott? 21 A bizalomnak kölcsönösnek kellett lennie. Nemcsak Boldizsár ragaszkodott a hazatérési lehetőség ellenére a fejedelemhez, s követte őt Mikeshez hasonlóan, hanem nyilván Rákóczi is feltétlenül megbízott a fiatal nemesben, akit szűk körű kíséretének tagjaként magával vitt Danckából Franciaországba. 1711—1717 között ezen az egy biztos adaton kívül a források Kisfaludy Boldizsárnak a nevét csak egyszer említik. Azonban az, hogy 1715 június—-1716 márciusa közt Rákóczi Groisbois-ban is maga mellett tartotta, nem biztos. 22 Ez csak abból következtethető, hogy amikor Rákóczi török földre távozott, groisbois-i házacskájában Brenner és Kisfaludy lakott. 23 A forrásoknak ez a szűkszavúsága csak azt árulja el teljes bizonyossággal, hogy Kisfaludy Boldizsár 16 8. sz. levele Cseszneken kelt, tehát ekkor Dunántúlon járt. 17. 4., 5., 6. sz. levelek. 18 Pl. 6. sz. levele. — Néhány elszórt adat ezekből az évekből: 1710 áprilisában és májusában a posztókiutalásban részesült udvari bejárók közt említik. Thaly Kálmán, Művelődéstörténeti adatok. TT, 1883. 380—381. 1. — 1711 februárjában Kisfaludy Boldizsár is szerepel azok között, akik a porosz királytól menedékjogot kértek a felkelés veresége esetére. Marczali Henrik, Regesták a külföldi levéltárakból. TT, 1882. 167. 1. 19 11., 11/a. sz. levelek. 20 Szentkirályi Ádám naplója. Rákóczi Tár I. 240. 1. 21 Márki Sándor i. m. III. 301., 303. 1. 22 Márki Sándor i. m. III. 422. 1. 23 Szekfü Gyula, A száműzött Rákóczi. Bp., 1913. 148. 1. 233
