Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Faragó S.: Hol volt a hagyomány szerint a középkorban Szentandrás-puszta?

részt. Az elnevezés —• minden bizonnyal — az András rövidített változata. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Szent Mihály mellett Szent András a középkor másik kedvelt védőszentje, bizonyosak lehetünk abban, hogy a dűlőnév egy elpusztult középkori falu emlékét őrizte meg. A következőkben szó szerint ismertetünk három levelet, melyek roppant értékes településtörténeti adatokat őriztek meg számunkra. 1. Édes Barátom Gáspári! Életemben sohasem szerettem hajlongani, hízelegni s terhére lenni senkinek. Azonban gyengesége van a világon mindenkinek. Tudom, hogy nekem is van, így mindjárt bevallom egy gyengémet, azt, hogy a mit a múltból tudok s hiszem, hogy más nem tudja, szeretem vele közölni. így most én egy óságot akarok neked elújságolni, ha nincs terhedre az elolvasása. De még ha terhedre volna is, csak olvasd el. Lehet, hogy erről soha sem hallottál, vagy nem úgy, mint én, még élő tanú most elmondom. Midőn 1840-ik év körül a tagosítás Vadosfára beköszöntött (a most meghalt Badicz Imre volt a mérnök), a nyugati mezőn, ott, ahol az én apám, a Székely György és a Nagy István tagja érintkezett, e három gazda a tag-út szélébe egy kutat ásott, mely kút, úgy hiszem, most is megvan. A kúttól mintegy puska lövésnyire északnak, Mihályi irányában, de még a vadosfai határban egy erdő volt, a községé, Andor erdő név alatt. Ezen erdőbe 3 út vezetett be: egy kelet, egy nyugat, egy dél felől. Az erdő közepén egy tisztás tér volt, a három út oda ment be. A tisztás tér átmérete m. c. 20öl volt, ennek a közepén jó nagy kőhalom, zúzadék (templom rom forma), ettől északra mintegy tíz ölre a földben különféle kripta formán kirakott négyszögű, részben hosszúkás sírformák voltak, s mi, gyerek korunkban turkáltunk ezen sírforma négyszögekben. Ezen erdő helyen valaha Andor vagy András nevű falu állt. Az erdő éppen úgy volt kiosztva, hasítva, egyik szélesebb, másiké keskenyebb szélességben, mint egy falunak a belsőségei. Voltak benne szelíd, vagyis nemesítettnek látszó és vad gyümölcsfák is. Hogy ott valaha falu volt, azt már gyerek koromban tudtam, beszélték, de soha senki ennél többet, még a legöregebbek sem hallották az ő öregeiktől. Tehát, hogy mikor pusztult el a falu, annak ideje meg nem állapítható, de hogyan pusztult el, azt — meglehet, most már csak én tudom legyőző okok alapján megmagyarázni: egy háború idején, közvetlen a falu alatt történt és pedig egy nagy ütközet alkalmával. Ugyanis: ott, ahol az öregeink a közös kutat ásatták az elpusztult falu alatt, mikor már egy ölnél tán mélyebbre is ástak, azt vették észre, hogy egy csontrétegre akadtak. Mintegy 9 éves gyerek voltam s jelen voltam mindig a kútásásnál. Láttam mindent. Nagy lett az emberek bámulata, az öregebbek mondták: no, itt valaha ütközet volt, nézzük meg, milyen vastag a csontréteg. Fél öl (! F. S.) vastag volt, de a fél öl vastagságban a csontok egymást érték. Hogy a szélességi, vagy hosszúsági terület mekkora lehetett, nem tudom, pedig négy irányban kiásva ugyanolyan mélységben meg lehetett volna tudni. Voltak a munkánál gyengébb természetűek, és ezek kiáltozták, hogy iszunk majd a kútból? A kutat mégis tovább ásták a vízig. A sok csontot — volt pedig ember, állat, szárcsont, lófej, kard, sarkantyú, lópatkó s effélék keverve — akkor részint ki, részint félretakarították, s mikor a 'kút vastag deszka s fa oldalait felemelték, a csontokat a kúttól lehető távol újra elföldelték. Szóval a kút el224