Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Faragó S.: Hol volt a hagyomány szerint a középkorban Szentandrás-puszta?

készült és jó ivóvíz lett benne, bár eleinte, ha ittunk belőle, a sok csontok is eszünkbe jutottak. Én 1848 előtt már szülőföldemről eltávozván, nem tudom: jutott-e, vagy tán soha az általam most leírt dolog eszembe. S most, hogy az öcsém temetéséről hazajöttem, visszagondolva gyermekkori tapasztalataimra s eszembejutván ez is, feltettem magamban, hogy ezt tudomásodra hozom,-mert nem hiszem, hogy erről valaha valaki neked beszélt volna. Tudod, a közönséges embert az ilyesmi kevésbbé' érdekli, de mielőttünk, kik a történelmet tanítjuk, az ilyesminek már értéke van, ízesíti az előadást. Az ütközet és a falu elpusztulása ugyanazon egy időben történt, azt hiszem, de hogy mikor, miféle háború alkalmával, ha az évszámot lehetett volna felfedezni, azt is meg lehetne könnyen állapítani. Én úgy gondolom, hogy a török dúlások kezdetére tehető, vagy a vegyesházbeli királyok idejére. E határszéli megyében majdnem az látszik valószínűnek, hogy a vegyesház idején osztrák betörések alkalmával történhetett. Azt tudom, hogy tatárdúlás nem volt, mert a Sajó-i ütközet után nem volt e vidéken hadi erő és ütközet, ott pedig nagy ütközet kellett lenni, csak az általam látott csontok után ítélve is, és nagy temetés egy nagy közős sírba. Ezt pedig ne tekintsd tőlem merész állításnak, mert én, ki 1848/49-ben 12 csatában részt vettem, s a sok elesetteket két ízben láttam egy-egy közös sírba temetni — portyázó utunk éppen azon irányban volt — meg tudom ítélni, sőt bizton, nyugton merem állítani, hogy abban a vadosfai sírban eltemetettek száma többszáz lehetett. Barátom Imre! Nem gondoltam magam sem, hogy ez az én levelem ilyen hosszú legyen, majdnem beleuntam az írásba. Midőn a túlsó két lapot átolvastam, azt is gondoltam, mit terheljelek vele? De mégis csak megmaradok első elhatározásom mellett, elküldöm. Nem von ez le Vadosfának a régi nemesi jóhíréből semmit, sőt növelheti. Még egyet. Vadasfán nem hiszem, hogy volna még életben, aki arra a régi erdőre emlékeznék, ha csak az öreg Gecsei talán. Isten veled! barátod: Szalay József. Szentandráson

10

, Január 24, 1902."

11 Néhány esztendő elmúlt, s úgy látszik, a kérdéses területen valamilyen földmunkát végeztek, melyet megtekintett Szalay György, az akkorbéli mihályi plébános is. Falakra figyelt fel, s ezért levélben megkereste ez ügyben a vadosfai evangélikus lelkészt, tekintettel arra, hogy a határrész Vadosfához tartozott.

12 Az érdeklődő levél teljes szövege és tartalma a következő: „Ntisztelendő ev. Lelkészi Hivatal Vadosfa Sopron m 1907. marc. 4. künn voltam a Putz — előbb Velancsics-tagon, ahol most a vadosfai határon ásnak föl egy templom v. kápolna alapot. 10 Rábaszentandrás. 11 Eredeti levél, jelzet nélkül a Vadosfai Ag. Hitv. Evang. Egyházközség Lelkészi Hivatalának levéltárában. 12 Vadosfai határ, Felsőréti dűlő. Helyrajzi szám: 355. 15 Arrabona 225