Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Sterbetz I.: A hansági túzokállomány természetvédelmi problémái

ben végzett állományfelmérés csupán felét állapította meg az itt említett ezres madármennyiségnek (Sterbetz, 1964). Ugyancsak Studinka levélközlése 1961-ben már mindössze 200 darabbal körvonalazta ezt az állományt. A megyei vadászati felügyelők és Nagy Imre 1963-tól kezdődően kapcsolódtak a Magyar Madártani Intézet időnként megejtett országos állományvizsgálatába. Jelentéseik alapján 1963-ban 129, 1966-foan 165, 1967-ben 150 és 1969-ben 137 db túzok élt a megye területén. A szomszédos Vas megyében is hosszú időn át szórványos költőfaj volt a túzok : minden bizonnyal a Hanságból elszármazott egyedek tartották fenn ezt a kis populációt. 1910-ben Ostfiasszonyfán találtak egy fészekaljat (Chernél, 1918). A kemenesaljai Cser-fennsíkon a múlt század végétől a húszas évekig vannak fészkelési adataink (Jablonowsky, 1898, Chernél, 1917, Fromm, 1929). A Magyar Vadászújság 1937. június 25-i számában egy névtelen cikk arról ad hírt, hogy az év júniusában egy Hidashollóson talált fióka bizonyította a túzok Vas megyei fészkelését. A magyar Hanság túzokjaival rendszeresen keveredő ausztriai állomány alakulásáról áttekintő képet nyújt Luckschanderl (1968) alábbi összeállítása: 1940 1958 900 szórványos szórványos ? 300 135 294 60 101 5 25 — — 20 25 3 — — 1202 (?) 405 261 Másik szomszédos populáció a Csallóköz hajdan híres, de még napjainkban is számottevő túzokállománya. Sajnos, a régebbi zoológiai irodalom csak vadászati statisztikákra támaszkodik, ezért a század kezdetének itteni túzokbőségére csupán lelövési adatokból következtethetünk. Ortvay (1902) szerint Pozsony megyében évente átlag 100—130 db túzokot lőttek a századforduló éveiben. Komárom megye 1907. évi vadászati jelentésében Osváth (1907) 422 darabos túzokterítékről ír. Matousek (1961) szerint 1947-ben mintegy félezer túzok élt a Csallóközben. Számuk 1961-re 250—-300 db-ra zsugorodott. 1962/63. kemény telén, majd az 1965. évi nagy tavaszi árvízkor negyven százalékos veszteség sújtotta ezt a populációt. Számuk azóta állítólag lassan gyarapodik (Ferianc, 1963, Kirner, 1967). A bemutatott statisztikák szerint a hansági túzokállomány 1914-től napjainkig mintegy nyolcvan-kilencven, az ausztriai 1940 óta hetvenkilenc, a csallóközi 1947—65. időközében hetven százalékos veszteséget szenvedett. Hogy a csökkenés nem napjaink újkeletű jelensége, ez mind az egész Kárpát-medencére kiterjesztett történeti áttekintésből (Sterbetz, 1964), mind pedig a többi európai populáció vizsgálatából (Gewalt, 1959) egyaránt megállapítható. Évszázadokkal ezelőtt megkezdődött már földrészünk túzokállományának általános felmorzsolódása, csak a fokozódó kultúrhatások és legyengülő populációk következtében mértani haladványszerű gyorsulással, egyre kirívóbban tapasztaljuk ezt a szomorú folyamatot. A kontinentális méretű túzokválságot hosszú időn át egyedül csak a kulturális tájváltozások tényével magyarázta, és sajnos, kevés kivétellel ma is csupán 1967 Brück a. d. Leitha Neusiedlersee Gänsendorf Mistelbach Hollabrunn Nicolsburg 100