Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

rülményekre hivatkozva az ellenőrző munkástanács ellenőrző szerepét szeretnék csak megnyirbálni, illetve magának a tanácsnak összetételét megváltoztatni. Valóban újabb tanácsot állítanak össze, amelyről a Sopronvármegye mértéktartóan megjegyzi: „Az ellenőrzés gyakorlására bizottságot választottak, amelyben a higgadtabb elemeknek sikerült többségre jutni. A fiatalok és vérmesebbek azonban még mindig fenyegetőznek."

11 Nem nagyon zavaró a polgári lap „higgadtabb—vérmesebb" osztályozása, mindenesetre nincs igaza, amikor azt hitte, hogy a kommunistákat sikerült a vezetésből kiszorítani. Az új ellenőrző bizottságban személy szerint részt vett szinte minden tagja a volt munkástanácsnak.

12 Sem a bánya tulajdonosainak, sem a közigazgatásnak nem tetszhetett ez, és igyekeztek a munkásság vezetőit munkájukban akadályozni. Legszívesebben letartóztatták volna őket, erre azonban a bányaigazgatóság részéről többször említett „sajnálatosan különleges brennbergi munkásviszonyok" miatt nem kerülhetett sor. Amikor Brennbergben elterjedt a híre, hogy a munkásvezetőket le fogják tartóztatni, a munkásság egy emberként hagyta abba a munkát, az egész telep felbolydult, a munkások állandó készültségben éltek, sokan a lakásukat is elhagyták, s az erdőbe mentek. Thurner polgármester csak nagy nehezen tudta a felbolydult munkásokat megnyugtatni, a visszatérésre rábírni.

13 A szeptemoeri eleji eseménynek még a hónap végén is volt visszhangja, amikor egy reggel váratlanul megszólaltak az összes brennbergi szirénák, a munkások éberségét hirdetve.

14 A leszámolás tehát nem sikerült, a munkásság képviselői ellen intézett támadás meghiúsult. A fenti akciónak azonban a harcos egységen és éberségen kívül egyéb tanulsága is van. Nevezetesen az, hogy ez az első olyan esemény Brennbergben, amelyben a munkásság védekezni kényszerül. Amikor olyan sötét és kiszámíthatatlan erőkkel áll szemben, hogy ellenakcióként elsősorban a menekülésre gondol. A munkásság defenzív eltökéltsége mellett rávilágít ez a magatartás arra is, hogy a munkások tudatában voltak: nem konszolidált jogállam viszonyai között élnek, harcukban vissza kell nyúlniok, ha kell, a legprimérebb emberi önvédelmi eszközökhöz is.

15 A munkásság fő fegyvere azonban továbbra is a sztrájk, a munka megtagadása, a munkafegyelem lazítása és a szabotázs maradt. Érdekes és jellemző példája ennek a fehérterror első évében a vasárnapi pótműszak megtagadása. A Tanácsköztársaság idején önként vállalt vasárnapi pótműszakokát a rendszer megváltozásakor a brennbergiek azonnal megtagadták, ezzel egy érteitatja a bányaigazgatóságot a munkásokkal szemben, mint ez a későbbi eseményekből is kitűnik. 11 Brennbergben megindult a munka, 1919. IX. 2. 12 LFM Kostelez Ferenc visszaemlékezése és Rosenstingel József közlése. — Svm 1919. IX. 14. — Az új tanács — mint a régi is — valóban a szó jó értelmében vett higgadtabb elemekből állott. — Fél évvel később, 1920. III. 1-én ugyanilyen helyzet állott elő a társpénztár tisztújításánál. Ekkor sem váltak valóra a munkaadó reményei, mert a társláda vezetőségébe újonnan delegált 7 munkás tag mindegyike kommunista volt. Név szerint: Hof er Rezső társpénztári atya, Buchta, János, Hof er Ferenc, Horaőek Ferenc, Kromp Ede, Pokorny Ferenc, Ramberger Nándor. — OL Z. 298. 27. cs. 137. d. 10—15. 13 Svm 1919. IX. 14. — LFM Magnó, Becher Ferenc emlékezése, 14 Uo. 1919. IX. 21. 15 Az elmenekülés, közelebbről a kivándorlás a XIX. századi brennbergi munkásmozgalom jellemzője volt. Az erdőbe való kifutásra eddig csak az 1909. évi nagy sztrájkkor került sor (1. 1. jegyzet). A fehérterror első három évében azonban a munkásságnak többször kellett ehhez az eszközhöz folyamodni. 311