Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

műén kihangsúlyozva az új rendszerhez való megváltozott viszonyukat.

16 A vasárnapi pótműszakokhoz való viszony a későbbiekben is a rendszerrel szembeni ellenállás egyik kifejezője — más oldalról a bérjellegű mozgalmak egyik formája lett. A rendkívül szűkös viszonyok között ugyanis sem a bánya, sem a város vagy az ország gazdasági vezetői nem nyugodhattak bele, az amúgy is csekély produktivitás mellett, a vasárnapi műszakok termelésének kiesésébe. így alkudozni voltak kénytelenek a munkásokkal a vasárnapi műszakok teljesítése és annak ára fölött. 1919 októberében a soproni gyárosok 4 tagú küldöttségét Jónás László bányaigazgató a munkásokhoz utasította a vasárnapi műszakokban termelt szénért való kérelmükkel. A gyárosok a munkásokkal való közvetlen tárgyaláson megállapodásra jutottak, miszerint havonként két vasárnap 24 vagon szenet kapnak a bányából 100%-os túlmunkadíjért.

17 Az ellátási és politikai viszonyok változásával azonban változott a munkások magatartása is, ezen belül viszonyuk a pótműszakokhoz. Hamarosan a pótműszakok elleni izgatásokról beszél Jónás igazgató, és 1920 januárjában a munkások újból kereken megtagadják a vasárnapi műszakok teljesítését.

18 A műszakmegtagadás egyik indítéka a nyugat-magyarországi politikai viszonyok változásának izgató hatásában keresendő. Később az izgalmak elcsitultával 1920 nyarán a győri szeszgyárnak burgonyáért, majd a városnak műszakonként a 100%-os túlóradíj fölött még Va kg lisztért hajlandók voltak ideig-óráig pótműszakokat teljesíteni.

19 És amikor az ország többi szénbányájában a vasárnapi pótműszakok teljesítését szinte már természetesen elfogadta a munkásság, 1920 októberében az újabb politikai izgalom a brennbergiekből ismét kiváltotta a pótműszak határozott megtagadását. Jónás bányaigazgató a szénügyek kormánybiztosához írt levelében így magyarázza meg a bizonyítványát: „Pótműszakot a brennbergi munkások nem akarnak teljesíteni, s nem is erőszakoljuk őket, mert nem jönnének be, s így csak a gondnokság tekintélyének ártana. Katonailag is nehéz őket szorítani erre."

20 A pótműszakok kérdése szinte csak epizódjellegű munkásmozgalomban és a brennbergi munkásmozgalomban is. Azonban éppen a kérdés kicsisége folytán jobban megfigyelhetők itt az akkori brennbergi mozgalom jellemzői. Az egyik, ami Jónás igazgató fenti jelentésében nyer kifejezést, hogy a fehérterror időszakában a bánya legtöbb kérdésében a sok területen tett visszavonulás ellenére is még mindig a munkásság a szuverén. A másik: Ha ezt a kisebb jelentőségű mozgalmat végig figyelemmel kísérjük, megdöbbentően szemünkbe ötlik az a szinte művészi taktikázás, amellyel a munkás—munkaadó viszonynak ezt a kis vonását is fel tudja használni a munkásság gazdasági és politikai céljainak megközelítésére vagy legalább hangoztatására. S ahogyan a nagyobb megmozdulásokban is, a pótműszakok megtagadásánál, úgy is mint szuverén hatalomról, úgy is mint a kicsivel nagyobb kenyérért „cigánykodó alkuszról", 16 SVM 1919. IX. 2. 17 SH 1919. X. 12. 18 1920. jan. 11-i jelentés, OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 9. p. 19 OL Z. 298. 3. cs. 36. d. — 1920. 18. pl. — OL Z. 298. 17. cs. 76. d. 4. p. 20 A levél megírásának időpontjában (1920. X. 18.) Brennbergben már állomásozott katonaság. A katonai megoldást a brennbergi igazgató más alkalmakkor sem tartja kívánatosnak. OL Z. 298. 17. cs. 76. d. 32. p 312