Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez
bár nem lehet tagadni, hogy az általános áramlatnak bizonyos fuvalma itt-ott kiverődik, de inkább csak a ferdébb olvasmányok reprodukálásaként, mintsem öntudatos nézetnyilvánítás formájában. — Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a szocialisztikus és anarchisztikus olvasmányokat tartalmazó nyomtatványok legszigorúbb ellenőrzése épp oly kívánatos, mint az e tanokat hirdető apostolok vándorlása, miért is kérjük, hogy mindkettőnek a lehető legerősebb gátat vetni méltóztassák." 16 Arról persze nem tett ein'ítést a helyzetjelentés, hogy a pataházi téglagyár munkásai június 24-én sztrájkba léptek. A Győri Hírlap azonban — többek között — az alábbiakat írta a téglavetők munkabeszüntetéséről: „Hétfőn, június hó 24-én, reggel a pataházi téglagyár telefonon értesítette a győrvárosi rendőrkapitányságot, hogy küldjön át karhatalmat, mert a munkások fellázadtak, s azzal fenyegetnek, hogy lerombolják vagy felgyújtják a telepet, ha bérüket nem javítják." 17 A rendet csak csendőrség segítségével lehetett helyreállítani, és a fenyegetések súlya alatt már másnap ismét megindult a munka. A két szervezőt, Edvi Józsefet és társát letartóztatták. Az utólagos indoklások szerint, idegen izgatók szították a sztrájk-hangulatot. Az agitációs munka ebben az időszakban — főleg a megyeszékhelyen — valóban eredményesen folyt, csupán a mozgalmi tevékenység demonstrációs megnyilvánulásai maradtak el a további hónapokban és a millennium évében, aminek okát különösen a Bánffy-kormány erőszak-politikájában, könyörtelen megtorló intézkedéseiben kell keresni. A gyakori letartóztatások, üldöztetések és kitoloncolások — Győrött is — hosszabb-rövidebb ideig tartó kieséseket, zavarokat idéztek elő a munkásság akcióképességében (s ebben kétségtelenül az SZDP vezetői is hibásak voltak, akik nem ismerték fel kellően a legsürgősebb feladatokat és tennivalókat), de csak átmenetileg, mert az ipari és agrár-proletariátus elszántságát, ezek a rendszabályok sem tudták megtörni, még kevésbé elsorvasztani. (1896. augusztus 14-én a Sárás pusztai aratómunkások zendülését csak a karhatalom tudta elfojtani. 18 ) Mi sem igazolja ezt jobban, mint a belügyminiszternek 1897 tavaszán, a munka ünnepének tilalmaival kapcsolatban leküldött körrendelete, mely ezúttal a következőket tartalmazta: „Minthogy azon indokok, melyek a megelőző evekben a munkásck által tervezett népgyűlések és tömeges tüntetések betiltását szükségessé tették, ez idő szerint is fennforognak, sőt az ezen évben tartott földművelő kongresszusok behatása alatt szélesebb mederben megindult, a békésen dolgozni akaró munkások megfélemlítésére s munkaszerződéseik megszegésére irányuló folytonos izgatások következtében, a helyzet még súlyosabbá vált, indíttatva érzem magamat, ezen tilalmat a jelen évben is fenntartani." 19 A városi rendőrkapitányság ezek alapján természetesen a „legszélesebb körű óvóintézkedéseket" foganatosította, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy az ünneplő munkások május 1-én ismét csak a Komló-kertben találkozhattak egymással. , Angyal Armand főkapitány a további hónapokban sem engedett munkásmozgalom-ellenes szigorából. Amikor Salzer Aladár, Rácz Gyula és Éles Imre győri kisiparossegédek olyan irányú bejelentést tettek, hogy augusztus hó 1-én a győri vas- és fémmunkások népgyűlést óhajtanak tartani, melynek tárgya: 16 Uo. Győr megye és város főispánjának iratai 264/1895. 17 GyH 1895. évf. 54. sz. 18 Uo. 1896. évf. 186. sz. — A zendülésben kb. 40 aratómunkás vett részt. 19 GySmL:! Győr város polgármesterének iratai 1317/1897. is» 291
