Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez

ADALÉKOK A GYŐRI MUNKÁSMOZGALMAK TÖRTENETÉHEZ I. Ügy gondolom, nem lehet vitás, hogy a győri munkásmozgalmak történetének megírását, városi és megyei viszonylatban egyaránt, a helytörténeti feldolgozások sürgős feladatai közé kell sorolni. A hazai kapitalista gazdasági rend egyik legfontosabb vidéki centrumának és környező falvainak legújabbkori múltját, politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének sokrétű összefonódottságát, a munkásosztály helyi küzdelmeinek, együttes erőfeszítéseinek ismerete nélkül, nem lehet hitelesen rekonstruálni. A most beinduló adalékközlések célja éppen az, hogy a rendelkezésre álló levéltári dokumentumokra támaszkodva (a teljesség igénye nélkül), áttekintést nyújtsanak azokról a mozgalmakról és a velük szemben foganatosított hatósági intézkedésekről, amelyek 1890-től kezdődően (tehát a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulásától fogva) Győrött és a megyében előfordultak. Köztudott, hogy városunk már a századforduló táján is, de később a polgári demokratikus forradalom és az 1919-es proletárdiktatúra, majd az ellenforradalom időszakában, a szociáldemokraták egyik vidéki fellegvárának szerepét töltötte be. Így természetes, hogy a megyeszékhelyen, valamint a közelebb-távolabb eső falvakban történt munkásmozgalmi események, jórészt a szociáldemokrata párt szervező és agitációs tevékenységével álltak kapcsolatban. Persze az is tisztázott kérdés ma már, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség eredeti osztályharcos irányzata az 1890-es évek második felétől kezdve erejét vesztette, és az előtérbe került kispolgári opportunista, majd később reformista vezetők fékezően, sőt nem egyszer megalkuvóan folytatták a munkásosztály politikai harcát. Ennek ellenére mégis megállapítható, különösen a későbbi (a századforduló utáni) dokumentumok értékelése közben az, hogy a szociáldemokrata párt helyi ténykedéseit és a nyomukban bekövetkezett — a győri munkásság életerejéről tanúskodó — fejleményeket, általában pozitív módon kell számításba venni. Még pedig olyan szempontból, hogy azok a szakszervezeti keretek erősítése mellett (ha nem is a kívánt mértékben és eredménnyel), szinte minden esetben a munkásosztály életkörülményeinek javítását és jogainak fokozatos kiszélesítését szolgálták. * * * Napjainkban már közismert az a történelmi tény, hogy a munkásosztály nemzetközi összefogása harcos ünnepének, május elsejének évenkénti megtartását, a II. Internacionálé 1889-ben megtartott, párizsi alakuló kongresszusa ha287