Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez

tározta el. A döntés meghozatalában nagy szerepet játszott az a követelmény, hogy a munkásságnak a nyolcórás munkanapok bevezetésevei kapcsolatos harca kellő nyomatékot nyerjen. Az elérendő célkitűzések azonban ezen túlmenőleg, sokkal átfogóbbak voltak, hiszen végső fokon a munkásosztály jobb és emberibb életfeltételeinek megvalósítását kívánták szolgálni. A győri munkásság már korábban is megünnepelte szerény keretek között május elsejét, a polgármester 1890 tavaszán kiadott egyik határozatában maga hivatkozott arra, hogy ezen a napon „régi szokás szerint nagyobb néptömegek szoktak az utcákon megfordulni."

1 Mégis kétségte^n, hogy a II. Internacionálé említett kongresszusának kihatásaként, a hatóságok ebben az esztendőben, a demonstrációk lényeges élénkülésére számítottak. A belügyminiszter már április 16-án, körrendeletileg felhívta a város és megye első tisztviselőjének figyelmét „a vidékekre küldött izgatók által" szervezendő akciókra, és ugyanakkor tudatta velük, hogy felvonulásokra, utcai tüntetésekre, semmifé'e körümények között sem adhatnak engedélyeket. Gyűlések tarthatók, a fennálló szabályok és előírások betartásával, de ezek is csak hatósági felügyelet mellett.

2 Egy héttel később már olyan értelmű, bizalmas közlés érkezett a polgármesterhez és Győr megye alispánjához, hogy a tervezett zavargások biztos meggátlása érdekében, a helyőrségek is megkapták a megfelelő utasításokat, a karhatalmi erők készenlétbe helyezése és esetleg szükségessé váló bevetése tárgyában. A pusztai (a későbbi pannonhalmi) és a sokoróaljai (téti) járásokat illetően a főszolgabírók már jó előre jelentést tettek, hogy területükön rendzavarások nem várhatók, miután a munkások szétszórtan leknak a községekben, de „különben sem mutatnak érd°klődést az őket érintő kérdések megoldása iránt."

3 . A központi (tószigetcsilizközi) járás vezetője azonban már nem ilyen megnyugtató hangú jelentést küldött be gr. Laszberg Rudolf alispánnak, amennyiben arról adott tájékoztatást, hogy a községek elöljáróságainak megadta a szigorú instrukciókat, Győrsziget és Révfalu területére pedig nagyobb létszámú csendőri alakulatokat összpontosított.

4 Komolyabb jellegű tüntetésektől természetesen csak Győrött kellett tartani, annál is inkább, mivel Varga Sándor és társai, a Győri Hajógyár, valamint a helyi gépgyárak lakatos és asztalos munkásai nevében, bejelentették egy nagyobb utcai felvonulás megtartását, de a város főkapitánya a tervet elutasította. Amikor a munkásság a szokatlan arányú óvóintézkedésekről értesült (a belvárosi kis-kaszárnyában is egy század gyalogság várt a parancsszóra), elállt eredeti programjának végrehajtásától. A tilalom ellenére kezdeményezett tüntetés ugyanis esetleg véráldozatokat is követelhetett volna, hiszen a rendészeti alakulatok végső soron a fegyverhasználatra is fel voltak jogosítva. 1891 tavaszán a belügyminiszter annyiban szigorította korábbi rendelkezését, hogy ebben az évben munkaszünetelési ünnepségek, sőt gyűlések tartását sem engedélyezte, május elseje alkalmából. Az indoklás csupán arra hivatkozott, hogy az ilyen tüntetéseket csak a hazánkba bevándorolt külföldi dolgozók akarják megszervezni, ezzel szemben a „higgadt hazai munkások" — saját érdekeiket szem előtt tartva — nem kívánnak ezekhez a mozgalmakhoz csatlakozni.

5 A megállapítások természetesen korántsem feleltek meg a valóságnak, 1 GySmL:l Győr város polgármesterének iratai 410/1890. 2 Uo.-Győr város polgármesterének iratai. 388/1890. ••> 3 Uo. Győr megye alispáni iratai 2300/1890. 4 Uo. Győr megye alispáni iratai 2269/1890. 5 Uo. Győr város polgármesterének iratai 424/1891. 288