Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez (VI.)

A szapi malmosgazdák mindezeket figyelmen kívül hagyták, és egy társuk kivételével semmit sem törődtek a drága védőművek és a kikövezett partok megkímélésével, védelmével. Természetesnek találták, hogy amikor elközelgett a telelésre kikötés ideje, hajósmalmaikat, dereglyéiket tiltott helyen, a kíméletre szoruló kövezésen húzták, tekerték ki

20 a vízpartra. Burián András folyamfelügyelő hivatalos útjain látta a malmosgazdák elítélendő eljárását és az annak következtében keletkezett károkat. Jó szándéktól vezérelve azt javasolta nekik, hogy az oktalan rombolások megelőzéoe céljából deszkákat, dorongokat rakjanak a nagy értékű kövezésekre, vagy egyéb veszélyben forgó védőművekre. Őszinte jó tanácsát azonban a malmok gazdái semmibe sem vették, és továbbra is a súlyos malomhajóikat, gerendákat és egyéb vízijárműveket a szigorúan tiltott, kikövezett partszakaszon tekerték ki a Duna vizéről. A folyamfelügyelő december 6-án a komáromi mérnöki hivatalnak jelentést tett a szapi malomtulajdonosok makacs, meg nem értő magatartásáról. Ugyanazon hónap 11-én a megye főbírájának intézkedését kérte a mérnöki hivatal. A főbíró két nap elteltével a következő levelet küldte Szap község elöljáróságának: „A komáromi állam mérnöki hivatal megkeresése folytán utasítatik a község Elöljárósága, hogy az ottani molnárokat külömbeni szigcrú büntetés terhe alatt malmaiknak a község védelmére iszonyú költséggel felállított partkövezeten való ki- és berakásától egyszer mindenkorra letiltsa, és a tekintetben az eljárásáért felelős folyam felügyelő rendelkezései szigorú megtartására utasítsa mert ki ellene tenne méltó büntetésbe keverné magát, azonban ha rendelkezései által egybe vagy másba sértve éreznék magokat a molnárok szabadságokban ál ellene fellebb folyamodni de rendelkezései ellen tenni semmi esetben és semmi körülmények között nem szabad."

2i A szapi rév nem tartozott a nagy és népes molnárrévek közé. Az összeírás évében, 1869-ben, mindössze tizenöt hajósmalomból állott a malomcsoport. A sorszámokkal hivatalosan mes jelölt malmok közül az első tizenegy a községen felül, az Ercséd-i puszta határában folyó Duna vizén helyezkedett el. A puszta Ásvány község határának területét nagyobbította, és Sina János báró hagyatékának volt a része. Saját községük határában csupán az ercsédiek után következő 12., 13., 14. és 15. sorszámmal megjelölt négy hajósmalomnak jutott hely a falubeli közbirtokosság rendelkezése alá tartozó vízen. A medvéi malmokhoz hasonlóan, a szapi malmok is a Nagy-Duna bal partja mellett állottak, és nem karóra, szegre, hanem a parthoz voltak kikötve. A bizottság nem tudni, mi okból, itt sem jelölt ki váltóhelyeket. A szapi malmokról a következő feljegyzések olvashatók a megyei malomkönyvben : 1. Zsebők Mihály és Csicsay Imre malma a község határától 192 ölre áll őrlőhelyén. A malom fele-fele része 1850 előtt Csicsay Ignác és Bekő Ferenc tulajdona volt. Ugyanabban az évben Zsebők Mihály feleségül vette Csicsay Ignác özvegyét, Bekő Ferenctől pedig annak fél malomrészét megvette, majd később malmának negyedrészét átengedte mostohafiának, Csicsay Imrének. Mindketten reál jogosítvány birtokában folytathatják mesterségüket. 2. Berecz István és felesége, Bartalos Lídia malma a község felett 175 ölnyire van bekötve. Ez a malom már 1850 előtt is a szapi határban állott. Állitó20 Czigány B., i, m. 5. (1963) 224. 21 GySmL:l Tó-, Sziget- és Csilizközi jár. főszolg. közig. ir. 2066. K. i. 1862. év. 196