Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez (VI.)

lag Búzás Pál 1851-ben Bazsó Istvántól vette. Búzás Pál 1858-ban meghalt, 6 a malmot özvegye örökölte, aki férjhez ment Berecz Istvánhoz, s a malom most közös tulajdonuk. A molnármestérséget személyes jogosítvány alapján folytathatják. A tulajdonosok állítása szerint azonban a malom már 1850 előtt is Búzás Pál tulajdona volt. A bizottság meg is engedte, hogy a szükséges igazolásokat utólag megszerezzék és bemutassák. Eredményes igazolás után a malmot reáljogú malommá lógják nyilvánítani. 3. Flaskár Mihály özvegye és Lőre Sándor tulajdonosok malma 158 ölnyire őrölt a falu határa felett. Az 1850. esztendő előtt már működő malomnak Flaskár Mihály 1860-ig az egyedüli tulajdonosa volt. Ebben az évben a malom negyedét leányának engedte át, aki Lőre Sándorhoz ment feleségül. A másik negyedrészét pedig vejének, Lőre Sándornak eladta. Flaskár Mihály 1866-ban meghalt, s a másik fél malmot özvegye örökölte, aki folytatta elhunyt férje mesterségét. Az összeírás után a malom tulajdonosai reális jog alapján dolgozhattak tovább is, mígnem az özvegy édesanya a maga fél malomrészét 1870. április hó 1-én, ugyanazzal a jogosítvánnyal, amellyel malomrészét ő is bírta, Patasy István Balony községben lakó molnármesternek adta el. 4. Tóth Sándor és Kulacs István az ercsédi puszta határától 141 öl távolságra köthette be malmát a Duna vizére. A malom 1850 előttől az 1859-ben bekövetkezett haláláig Tóth Andrásé volt. Elhunyta után a malom tulajdonjoga az Örökösökre szállott, akik közül Sándor nevű fia a malom egynegyedrészét megvette, és e negyedrésznek ma is ő a tulajdonosa. A többi örökös pedig a malom háromnegyedét kitevő részüket Kulacs Istvánnak adták el. Tóth Sándor tehát a malom egynegyedének reál-. Kulacs István pedig a háromnegyedrésznek személyes jogosítvánnyal a tulajdonosa. 5. Kaláris József és nejének, valamint Tóth Alajosnak hajósmalma a községen felül 124 öl távolságra őrölhetett. A hajósmalom 1850 előtt Vass István tulajdona volt, aki az 1842. évben hunyt el. Halála után a malmot fele-fele arányban felesége és kiskorú fia, Vass István örökölték. Az özvegy 1864-ben férjhez ment Kaláris Józsefhez, s azóta a fél malom kettőjük tulajdona. Az árva fél részét pedig 1866-ban Tóth Alajos vásárolta meg. A bizottság Kaláris József és felesége részét reális, Tóth Alajos fél részét pedig személyes jogú malomnak minősítette. 6. Diószeghy Benő és Gál Zsigmond a szomszédos major határában, a szapi határtól 107 öl távolságra köthették be malmukat. A malom az 1850. évet megelőző időkben is a szapi révhez tartozott, és az 1853. évben történt elhalálozásáig Szórádi János volt a tulajdonosa. A malom fele részét az özvegy magának tartotta meg, a másik fél malmot pedig Diószeghy Benőnek adták el az örökösök. Később Szórádi János özvegye a maga fél malomrészét is eladta. Többszöri adás-vétel után ennek a fél malomnak 1865-ben Gál Zsigmond lett a tulajdonosa. Most mindketten egyenlő arányban személyi jogosítvánnyal birtokosai a közös malomnak. 7. Etsi András, Etsi Andrásné és Etsi József hajósmalmát 90 ölre a község határa felett a parthoz kötötték. Korábbi tulajdonosa Bartalos István volt, aki az 1847. évben halt meg, s malmát a felesége örökölte. Később az özvegy férj197