Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött
akkor levágták a lábakat és úgy húzták le a lábvasat, a testet pedig vagy a kutyáknak vetették, vagy pedig a vízbe hajították. 53 Ez az álÜiatias bánásmód is igazolja a török fogság kegyetlen voltát. A győri vár 17. századi börtöneiről kevés adat áll rendelkezésünkre. E. Brown angol orvos 1686 J ban megjelent művében élénk színekkel írja le győri látogatását. Megemlíti, hogy a székesegyház a török időben a keresztény rabok bebörtönzésére szolgált, azóta azonban török rabok vannak benne. 54 Valószínűleg nem az egész templom volt börtön, hanem csak a kripta. 55 A másik börtön a mai Széchenyi tér közepén — Mohi Antal szerint főbörtön — volt, melyet később is török börtönnek neveztek. 56 A 17. század végén Tollius járt Győrött és azt írta a Széchenyi téri föld alatti börtönről, hogy vasráccsal ellátott kettős nyílása van és a szegényebb török rabokat tartották benne, az előkelőbb foglyokat a Bécsi-kapu melletti Iván-házának nevezett mély börtönben őrizték. 57 Ez az utóbbi tehát a harmadik győri börtön, mely nyilván a kapu melletti — valószínűleg attól délre eső — kazamatahelyiiségekben volt berendezve. A börtön másutt is általában a kapu mellett és a kapuközben volt. 58 A csetneki kastélyház 1662. évi leltárában „az kaput, kapukeözit, azon való lánczokat, lakatokat, ember lábára való vasokat" említenek. 59 A győri börtönökben elhunyt rabok temetőjéről, egyáltalán eltemetéséről eddig még nem találtunk írásos adatokat. A rabok temetkezési helyének a megmagyarázására a már ismertetett Auer-féle adatokat és a sírok topográfiai elhelyezkedését vesszük f igyelemjbe. A budai Csonka toronyban elhunyt rabokat kivitték a város elé, tehát a város falain, védőművein kívül fekvő területre. Ha a győri sírok helyét a 17. századi térképre vetítjük, akkor azt látjuk, hogy valamennyi kívül esik a váron, annak vizesárkán, védőművein, sőt a külső — a 17. század második felében készült — földsáncon is (1. ábra). A vártól délre a sáncoknál már a vásártér kezdődött, melynek közepetáján, a Fehérvári^kapu irányában futottak össze az országos útvonalak Buda, Fehérvár, Veszprém és Pápa irányából, de ide csatlakozott a Bécsből és Sopronból jövő út is. A vásártér keleti végében terült el a város ún. közös temetője, melyet a 17. század második felében — a külső sáncművek kiépítése miatt — délebbre toltak. 60 E temető és a sánc között húzódott kelet—nyugati irányban a Budai út, mely a mai Tanácsköztársaság 53 Uo. CXII. fejezetből: „Und war diss die vornembste Uhrsach, warumb sie bis weihen die Todten 1, 2, auch 3 Tag in Schiff ligen Hessen: erstlih, das sie unser, ob wir gleih alle dahin sterben gemöht, sehr wenig geachtet; änderten, das sie nicht allemahl an öhrter, worin Kadi, oder türkishe Amptsleuth vorhanden waren, von welchen sie Fidimos über die Todten, obwollen sie von iedern, wie zu Offen das eine Ohr abshnitten, nehmen kuntten, kamen; wan sie aber benente Todten ans Landt hinaus gebracht, lissen sie ihnen die Eyssen duhr einen Shmidt herab nehmen, oder so sie shon stunken, haueten sie ihnen mit Haken die Füess hinweg, nahmen die Eyssen ab, den Cörper aber Hessen sie entweder den Hunden zu fressen darligen, oder aber bisweillen shmissen sie ihn ins Wasser." 54 Szávay Gy., Győr (Győr, 1896) 119. 55 Mohi Antal, Győr eleste és visszavétele 1594—1598. (Győr, 1913) 40. 56 Uo. 57 Villányi Sz., Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. (Győr, 1882) 80. — Szávay i. m. 116. — Mohi i. m. 131. Lovas E., Győr város régészeti katasztere. GySz (1941) 177. 58 Takács S., i. m. 299—300. 59 Ifványi] B[éla], Csetnek leltára 1662-ből. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (1906) 79. 60 Villányi i. m. 81. 104
