Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Türkenzeitliche Gefangenengräber in Győr

útja és a Lenin út kereszteződése táján torkollott a többi útba. Innen északi irányban a Fehérvári-kapun át lehetett a várba menni, de az átmenő forgalom számára ez zárva volt, ezért az utazók a Rába déli hídján Újvároson át, majd a Bécsi kapun keresztül juthattak be. A Fehérvári-kaput azért tartották rendszeresen zárva, mert a törökök nem egyszer meglepetésszerűen csaptak le és a falak tövében fűzték rabszíjra az ott talált lakosságot. Elővigyázatosságból Hermann badeni őrgróf, a győri vár főkapitánya, az 1680nas évek első felében a városhoz intézett átiratában szabályozta a kapukon át történő közlekedés rendjét. Eszerint a Fehérvári-kaput csak aratáskor és szüretkor nyitották ki 1—1 órára, valamint a temetések alkalmával.

61 E rendelkezésnek a temetésre vonatkozó része érthetővé teszi számunkra azt a tényt, hogy a rabsírokat miért találjuk a Fehérvári-kapuból kivezető utak mellett. Az elhunyt foglyokat a Fehérvári-kapun át vitték ki, s mivel a temetőben nem engedték a rabokat eltemetni, .szétszórva, rendszertelenül az utak közelében, miinél kevesebb fáradsággal egyszerűen elföldelték, mint azt Auer is feljegyezte.

62 Ezért találtuk a sírokat aránylag csekély mélységben. A török kori béklyók bemutatásával a hazai büntetőeszközök történetéhez szolgáltattunk szerény adatokat. Régészeti módszerrel történt feldolgozásukat történeti példák felsorakoztatásával bővítettük, hogy teljesebb képet kapjunk ezekről az eszközökről. Győr történetét új oldaláról igyekeztünk megvilágítani olyan régészeti és történeti adatokkal, amelyeket eddig még nem méltattak figyelemre. E témában töretlen úton haladtunk, mégis reméljük, hogy városunk történetének kutatásában előbbre jutottunk és ismereteink is bővültek. Uzsoki András TÜRKENZEITLICHE GEFANGENENGRÄBER IN GYŐR Seit Ende des vergangenen Jahrhunderts wurden die Skelette von fünf türkenzeitlichen Gefangenen mit Fußeisen auf den Unterschenkelknochen in das Xántus János Museum eingeliefert. Die Studie berichtet über die Fundumstände der Gräber, beschreibt die vier bis heute erhaltenen Fußeisen, erwähnt auch das schwere Fußeisen, das der Gyorer Unterhauptmann László Kisfaludi 1682—1683 während seiner türkischen Gefangenschaft im Verlies der Esztergomer Burg getragen hatte. Verfasser erläutert die Herkunft des ungarischen Wortes „béklyó" (Fußeisen), macht auch die anderen, damals gebräuchlichen Ausdrücke bekannt. „Béklyó" war eigentlich der Sammelname für Fußeisen, denn es gab für eine jede Art der verschiedenen Typen auch einen „Eigennamen". Damit hatte aber Verfasser eine, zurzeit restlos noch nicht geklärte Frage angeschnitten. Im 17., das heißt, besonders in der zweiten Hälfte des Jahrhunderts war Győr ein wichtiger Knotenpunkt des Sklavenhandels. Hier wurden häufig auch die Gefangenen — Ungarn und Deutsche gegen Türken — ausgetauscht. Der Bericht über das Leben der Gefangenen, die Zustände in den Gefängnissen beruht auf zeitgenössischen Quellen. Er führt auch Teile aus dem deutschsprachigen Tagebuch des Pozsony er Bürgers János Ferdinand Auer wörtlich an, der 1664 in türkische Gefangenschaft geraten war. Er schildert seine Gefangenschaft mit Fußeisen im Budaer Csonkatorony und in der Jedikule von Konstantinopel, die fürchterlichen Leiden, die die Gefangenen auf dem Schiffsweg von Buda nach Belgrad zu ertragen hatten. Aus den Angaben, die Verfasser zusammengetragen hatte, erfahren wir, daß die Fußeisen und Handfesseln der Gefangenen von Schmieden — zumeist waren es 61 Uo. 81—82. 62 Lásd az 50. lábjegyzetet. 105