Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Lengyel A.: Megemlékezés a Dunántúli Történetkedvelők példamutatásáról
a lehetőségét, hogy összejöveteleiket netán titkos politikai megbeszéléseknek minősítsék. Mindenki a saját munkájába mélyedt, Ráth Károly pl. ezt a másfél évet használta fel arra, hogy Thaly Kálmánnal újból átdolgozza és kiegészítse „II. Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi hadjáratról" című munkáját, úgyszintén ekkor fogott hozzá „Dallas Miklós győri püsipök politikai és diplomatái iratai" című művének összeállításálhoz, melyet Fraknói Vilmossal együtt rendezett sajtó alá. így szétforgácsolódva, de szünet nélkül muníkálkodva várták az egylet tagjai a helyzet javulását, a politikai légkör oly régóta óhajtott enyhülését. Ekkor ugyan már szinte nyílt 'titok volt, hogy az álltalános politikai légkör feszültsége és a nemzetközi erőviszonyok változás folytán Bécsben és Pesten is hajlandóság [mutatkozik az egyezkedésre, de az ismételt tárgyalások a mézetek különbözősége miatt, imégis sorozatosan holtpontra jutottak. Lényeges fordulat csak azután ikövetkezett ibe, amikor az időközben kitört porosz-osztrák háború döntő ütközetében (Königgraetz mellett) Ausztria hadereje súlyos veszteségeket szenvedett. A katonai kudarc és a kialakult belpolitikai kényszerhelyzet akarva-akaratlanul is közelebb hozta a császárt a Deáknpárt álláspontjához és a további fejlemények már a kompromisszum megkötésének útját egyengették. Amikor 1866 végén az országgyűlés a nemzeti kibontakozás kezdetét jelezte, december ,27-én, tehát pontosan három esztendővel a legelső találkozás után, ismét összeült (ezúttal nyolcadszor) a triász és néhány munkatárs Répceszemerén, hogy legalább szűk baráti körben megtárgyalja az aktuálissá vált problémákat és számot adjon az elmúlt időszakban végzett feladatokról. Az öszszejövetelen egy-két meghívott környékbeli vendég is részt vett, különösen az esténként megtartott előadásokon, munkabeszámolókon. Ráth Károly ezek során Zrínyi Miklósról írt tanulmányát olvasta fel, míg Véghely Dezső Somogy vármegye 1444. évi közgyűléséről, Nagy Imre Sopron megye elpusztult településeiről, feledésbe ment helyneveiről szóló értekezését ismertette a hallgatóság előtt. A délelőtti órákat a szokásukhoz híven most is olklevélmásolásokkal töltötték el, valamint azoknak a tanulmányoknak az átnézésével, amelyek Efoenhöeh Ferenctől, Radvánszky Bélától és Csóka Károlytól érkeztek be a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek számára. 16 A további terveket illetően a tagok még azt is megbeszélték, hogy a következő hónapokban milyen levéltárakban folytatják kutatásaikat, nehogy a forrásanyag-feltárások során felesleges munkát végezzenek. Szétválásuk után az egylet működéséiben ismét 'hosszabb szünet következett. bár éppen ennek az időszaknak a fejleményei, politikai és társadalmi eseményei hatottak ki döntő módon, a jóváhagyott alapszabályok nélkül is rendületlenül tevékenykedő Történetkedvelők körének későbbi sorsára. Amikor Beust báró külügyminiszteri kinevezésével a kiegyezési tárgyalások meggyorsultak, sőt az elvi megállapodások is megtörténtek, az akadémiai történészek közt Pesten folyó baráti eszmecserék nyomán újból felvetődött egy olyan, szélesebb alapokra támaszlkodó történelmi társulat létesítésének a gondolata, amely szorosabb egységbe tudná fogni a hazai történetírókat és kutatókat. Az első hivatalos titkári beszámolóban — egy fél esztendővel a Társulat megalakulása után —, ezzel kapcsolatosan a következőket olvashatjuk: ,,Az esz16 Emlékkönyv 79. 170
