Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Környei A.: Bors László

vitte ki a határon), május 12-én Alt Zsigmond „csempészkirály és áruhalmozó" ellen képviselte a vádat. Valamennyiükre szigorú büntetés kiszabását kérte.

72 Szigora oly nagy mértékű volt, hogy a bíróság minden esetben kevesebbet szabott ki. Azt mondhatnók, hogy túlzó álláspontot képviselt. A bíróság likvidáló 'bizottságában nem egyszer az ellenkezőjét is tette, szociálisan indokolt esetekben a 'büntetés elengedését, vagy enyhítését kérte.

73 Szigort alkalmazott a súlyos, a szocialista hatalmat és közösséget veszélyeztető bűnügyekben, és enyhébb mértékkel mért a nyomor által bűnre kényszerített kisemberek ügyében. Vádbiztosi tevékenységét elsősorban az ellenforradalmárok ellen alkalmazott kíméletlen szigor határozta meg. A Tanácsköztársaság hatalma politikailag a két munkáspárt fúziójából született. Ez a tény magában hordozta a későbbi ingadozások, elvtelenségek, a szociáldemokraták egy része árulásának lehetőségét, a Tanácsköztársaság több hibájának, végül bukásának egyik okát. A nyugati határszélen, Sopronban, ahol a munkásmozgalom vezetése kimondottan szociáldemokrata hagyományokat folytatott, észrevehetők ennék következményei. Az itteni tanácsvezetésben a kommunista vonalnak törhetetlen túlsúlyt, imimden helyzetben és esetben meghatározó jelentőséget Kellner Sándor (teljhatalmú kormányzótanácsi megbízott biztosíthatott volna, ő azonban többnyire országos dolgokkal volt elfoglalva, távollétében azonnal kiütközött az egységes vezetés hiánya. így például a júniusi etilenforradalom idején — mint említettük — mutatkozott bizonyos fejvesztettség, megingás a városi intézőbizottságban. Május végétől, júniustól kezdve pedig már észrevehetően kiütközik az események .menetéből, a politikai vonalvezetésből, hogy a vezetés, a hatalom túlsúlya a régi szociáldemokraták kezébe ment át, akik jóhiszeműen, őszintén, de nem a proletárdiktatúra, nem az élethalálharcot vívó Tanácsköztársaság viszonyainak és követelményeinek megfelelően képviselték a munkáshatalimat. Nem lehet feladatunk ennek részletes kifejtése és értékelése, mégcsak az ilyen politikai helyzet által felvetett problémák összességének, vagy f

ontosabbjainak felsorolásszerű ismertetése sem, csak Bors László helyét igyekezünk kijelölni a Tanácsköztársaság soproni politikai színterén az egyes ügyékben megmutatkozó, a hivatalos többségi vezetéshez, a szociáldemokratákhoz való viszonyának felvázolása alapján. Mint fentebb igyekeztünk [bemutatni, a Tanácsköztársaság előtt mindig szélsőbal és minden pillanatban igen harcos magatartásával, álláspontjával, amely végül a kommunizmushoz vezette őt, Bors László kiemelkedett, kivált a soproni munkástanácsból és a szociáldemokrata pártból, annak vezetői, a soproni munkásmozgalom és politikai élet vezetői között kissé elszigetelődött. A Tanácsköztársaság alatt is megvolt közöttük ez a különbség 'mentalitásban, de politikai állásfoglalásban is. Már áprilisban volt közöttük észrevehető véleménykülönbség, aminek hangot is kellett adni. A városi intézőbizottság április 22-i ülésén, amelyen egyébként Kellner Sándor eltávozásáról volt szó, Knapp Gábor így negligálta a soproni munkásmozgalom kommunista vonalát: „ . . . a kommunista és szocialista elvtársak között Sopronban nem volt különbség soha, azok mindig egyetértettek, sőt Sopronban a proletárdiktatúra előtt kommunisták nem is voltak". Bors László vála72. SVU (1919. IV. IS. 19. 27. és V. 13.) 73 /. j. [Farkas Jenő], Kegyelmeznek a proletárok. SVU (1919. IV. 29.) Lásd még Bors LászHó beszédét a forradalmi törvényszék alakulásakor: r r. [Richly Rezső], Megalakult a soproni forradalmi törvényszék. Sopronvármegye (1919. III. 29.) 20* 307