Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Környei A.: Bors László
küknek fölálljunk. így búcsSztatták el Liebnechtet és Luxemburgot Sopronban és nekem a kommunistának egyre tarthatatlanabbá vált a helyzetem . . . Ekkor határoztam el, hogy bolseviki lapot indítok Soproniban. így született meg a Soproni Tükör, amelynek első számában proklamálni akartaim, hogy a kommunisták magyarországi pártjának orgánuma, ,,illetékes helyen" értésemre adták, hogy ez esetben lapomat a nyomdászszakszervezet nem engedi kiszedni. Nahát erre nagyon kíváncsi voltam. Levélben bejelentettem a lapindítást és ezt az esetet Kun Bélának Budapestre. Az eset annál furcsábbnak tűnt föl előttem, mert akkor már a soproni nyomdászelvtársak nagyrésze kifejezetten kommunista volt. Jaj, de hát a pártfegyelem, meg a szakszervezetiből való kizárás." Bors László vallomásának idézett részlete érzékelteti: nemcsak a polgári politikusok között a nemzeti tanácsban, de a szocialista munkásmozgalomban, a munkástanácsban is a legradikálisabb álláspontot képviselte. A kommunista Bors László Sopronban, a soproni, még mindig szociáldemokrata jellegű munkásmozgalomban a politikai frontoknak mindig a legbaloldalán volt, mindig balrább állt a zömnél és mindig egy kicsit ki is vált emiatt közülük. Mert kommunista volt ekkor már Bors László, és nemcsak egyedüli kommunista a városban, hanem kommunista szervező, vezér. Mayer Géza ellenforradalmi művében így ír erről: „Ép úgy mint a fővárosban, Sopronban is folyt, egyelőre ugyan titokban a kommunista propaganda. Bors László, a későbbi hírhedt vádbiztos már 1918 novemberében és decemberében sűrűen utazgat Budapestre és ott elellátogat a Seidler féle nyomdába, mely hajdanta a legnagyobb magyar regényíró nevét viselte. Itt nyomták ugyanis akkor a „Vörös Üjság" első számait. Akkor még csak bizonytalan időközökben jelent meg a budapesti Vörös Üjság és Bors László .mint valami értékes ritkaságot hozta el köpenyege alatt vagy a kofferja fenekén egy-egy példányát. Ezenkívül az Ikvalhíd 2. sz. a. akkori lakásán szinte örömittasan húzott ki a zsebéből egy-egy kis brosürát, a „Forradalmi írások" egy-egy számát." 32 A reakció nemcsak a Tanácsköztársaság bukása után, a forradalmak első napjaiban is tudta, hogy Bors László elégedetlen a polgári forradalom eredményeivel, hogy további forradalmat akar; és éppen megszerzett hatalmát a forradalomnak még a gondolatától is óva elsőszámú ellenségét a bolsevizmiusban látta és annak soproni képiviselőjében, Bors Lászlóban. A polgári társadalom megindította ellene a hajszát a sajtóban, és a társadalmi élet más területein, (kaszinó, bíróság stib.), nem riadva vissza a rágalomtól és a tettleges inzultustól sem. Nem idézzük a vitát, amelyben az ellenfél részéről Rábel László és östör József, a jobboldali polgárság szószólói jártak az élen. A kaszinó választmányának reakciós tagjai elárulták magukat, hogy mivel érdemelte ki Bors László a reakció különös figyelmét, amikor felvetették kizárását a kaszinóból. ,,A választmány hű marad a kaszinó régóta helyesnek elismert elvéhez, mely távol tartja a kaszinót a politikától" 33 , mondják és a politikamentesség jelszavával ki akarják üldözni a kommunista Bors Lászlót. Bors László nem hagyta zavartatni magát, folytatta küldetésének betöltését, a forradalom vívmányainak megőrzését és a visszáságok, ellentmondások feltárásával a következő forradalom előkészítését. A forradalom vívmányait meg kellett védeni. Méghozzá a forradalomban győztes polgársággal szemben. A polgári forradalom alatt vidéken, Sopronban 32 i. m. 26. 33 SN (1919. III. 1.) 3. 290
