Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Környei A.: Bors László

tanács köré csoportosuló „polgári progresszív elemek", hanem még a szociál­demokratapárt működése sem tetszett egyikünknek sem. Például sosem felejtem el, hogy egyszer az aktív tisztek és az ellenforradalmárok ellen mondtam beszé­det a nemzeti tanácsban és szociáldemokrata elvtársaim mellettem a padokban cserbenhagytak, dezavuáltak. Csak az egy Berczeller Adolf volt igazán mellet­tem. Ugyanez volt az esete Szekeres Márton elvtársamnak is, amikor a mun­kástanácsiban követelte, a két tehetetlen kormánybiztost, Mesterlhazyt és Thurnert mondassák le és állítsanak szocialista kormánybiztost a helyükbe. így csak beszéltek, szónokoltak a szociáldemokrata vezetők, közben szer­vezkedések folytak töbib-kevesebb sikerrel és bomlott, táncolt a fülledt, meg­2. ábra. Bors László lakása (Ikvahíd 2.), ahol az első kommunista összejöveteleket tartotta bolondult élet tovább. A soproni kaszinó trogloditái és őslakói, Krausz Tivadar, Nagy Miklós, Spiegel Szigfrid és a többi mindennap ötször kiátkozták a mai kort, a forradalmat, a fiatalságot, de azt a Bors Lászlót legislegkülönösebben. Két óraikor kopasz fejeknek, mohó kezeknek egész áradata csoportosodott az öreg ibolseviki, Gantner elvtárs körül s kapkodták a vonatszagú pesti újságokat. Mintha csak megbolondultak volna Pesten az újságírók, egyre többet kezd­tek firkálni holmi nadrágtalan mihaszna csavargókról, akik is kommunistáknak nevezik magukat. Kun Béla, Vágó Béla, Vántus Károly, Nánássy György, Rabinovics József, Hirossik János —, ilyen obskúrus nevek szerepeltek mindég sűrűbben a budapesti újságlapókon. Hogy röhögtek a soproni spiszek a kaszi­nóban . . . Vagy amikor Liebknechtet és Luxemburg Rózát megölték. A soproni munkás­tanács ülésén Knapp Gábor búcsúztatta el a felejthetetleneket. Az semmi, föl­állott egy Meyer nevű németnyelvű szociáldemokrata, kifejtette németül, hogy a szociáldemokratákat egy világ választja el Liebknechttől és Luxemburgtól, de azért — azt mondja — nem kell röstellnünk magunkat, hogy az ő emlé­19 Arrabona 289

Next

/
Oldalképek
Tartalom