Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Környei A.: Bors László

munkásak és köztük az újságírók anyagi helyzete a háború végére olyan mértékben rosszabbodot, hogy nyomorúk enyhítésére segélyekhez kellett folyamodniok. A soproni újságírók 1918. október 15-én felhívással fordultak a város közönségéhez, melylben egy segélyalap létesítéséhez támogatását kérték. A kérés indokolt és sürgős volt, ezt mutatja, hogy 1919 márciusában a Sopron városi néptanács 1000 K segélyt szavaz meg az újságírók egyesülete javára.

23 Elképzelhető, hogy a csak újságírói jövedelmére és az ilyen segélyekre támaszkodó Bors László anyagi helyzete milyen volt. Talán ezért kellett a lakását is többször változtatnia. Másfél évi soproni tartózkodása alatt négy helyen lakott. De — visszatérve a Hírlaptól való megválásához — anyagi természetű gondjai és vitái mellett elsősoriban politikai magatartása különböztette meg nemcsak a retrográd Rábel Lászlótól, szerkesztő-munkaadójától, hanem még baloldali magatartású újságíró kollégáitól is. Hogy a Hírlapnál sokkal progresszívebb, hogy annak vonalával éppen ellenkező állásponton áll, hamar kiderült és meg is vált a laptól. A haladó soproni újságírókkal szemben is újfajta típust képviselt ő, az aktív politikusét. Eddigi pályafutása is aktívan politizáló és cselekvő szocialistára vall, Sopronban pedig, az emelkedő forradalmi huhám és az oroszországi események hatására különösen élénk lesz politikai tevékenysége. Nemcsak nyugihatatlan természete, hanem a forradalom szükségességének felismerése, a forradalom várása és előkészítése adták magatartásának motívumait, így vall később 1918 nyaráról: ,,Valami undorító volt abban az időben a város, akkor volt a legundorítóbb. Richly Rezső, még egy-két barátom és én ki-kimentünk fuldokló mellel a lőverek mögé, a mezőkön földrevetettük magunkat és mint messze, messze prériken vad indiánok, fülünket a földre szorítva figyeltük: közeledik-e, jön-e már ide, felénk a szent, a megváltó, a mámoros forradalom."

24 A forradalmi tettékre született hős nem akarja elmulasztani a nagy pillanatot, a forradalmi eseményekben való részvételt. Ez, ami nyugtalanítja, ami az események közelébe sodorja. Bors András így emlékezik erre: ,,Tudatosan készült a várható eseményékre. Annál is inkább, mert tisztában volt vele, hogy itt, a nyugati határszélen, a soproni szandzsák területén — ahogy Ő nevezte —, igen kemény harcok fognak kifejlődni. Addig is igyekezett az erőviszonyokat, a cselekvésre felhasználható energiákat, a legmegbízhatóbb elvtársakat megismerni, hogy az elkövetkező döntő pillanatban proletár-testvéreivel készen álljanak. 1918 májusában, amikor a pécsi katonai helyőrség lázadásáról hírt kapott, rögtön odautazott. Mi szerepe lehetett annál, nem tudom. . . Időköziben is gyakran járt Pesten, utazásainak célját nem közölte velem. Azonban feltűnt nekem, hogy már nem a New Yorkot, hanem az akkori Andrássy út és Szív utca sarkán lévő Fészek kávéházat kereste fél. Ma már bizonyosra veszem, hogy a forradalmi szocialisták csoportjával volt kapcsolata."

25 Ismerve a költő elveit, összevetve öccsének fenti sorait Mayer Géza később idézendő írásával, valószínűnek kell tartanunk Bors András megállapítását, sőt bizonyítottnak látjuk, hogy az utazgatások mögött politikai értelem húzódik, hogy elvtársai már ekkor konspirativ munkával bízták meg, és feltételezhetjük azt is, hogy a forradalmi szocialistáknak Sopronba eljutott és jelenleg 23 Sopronvármegye. (1918. X. 15.) — A gyűjtőív és a néptanács 21Í80/918. nt./1919. sz. határozata. SÁL Tanácsi iraitoik XV/221/918. 24 Bors L., Sopron az októberi forradalom óta. Soproni Munkástanács. (1919. V. 1.) 25 Bors A,, im. SSZ (1959) 63-64. 286