Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Környei A.: Bors László

a városi levéltáriban és múzeumban őrzött röplapjainak példányait Bors László hozta és terjesztette. A baloldali újságíró a politikai cselekvés útjára lépett. Ezzel, a politikai teendők előtérbe kerülésével magyarázható ez időiben publicisztikai terméketlensége. Napi újságírói robotmunkákon kívül alig találunk tőle ez évben jelentősebb jelzett írást. Richly Rezsővel közösen kiadott novelláskönyvük 1918 májusában jelent meg. (Pózok és szerelmek.) Ezen kívül még a Sopronvánmegyóben jelent meg néhány jelzett írása. Bors László a Soproni Hírlap után a Sapronvármegyéhez került. Radikális polgári lap volt ez, abban az időben Sopron megyében a leghaladóbb orgánum, itt dolgozott minden progresszív újságíró, Bors barátai, köztük a Soproni Naplótól történt megválása (1917 március) óta legközelebbi barátja, Richly Rezső is. Itt megjelent írásai közül kettőt emelünk ki. 1918. szeptember 7-én jelent meg az Orosz foglyok búcsúja Soprontól című írása, az elkövetkezendő békét előlegezi. Jólesően jegyzi meg, hogy a Ferenc József téren (rna Beloiannisz tér) búcsúzó foglyok polgári emberek, hogy nincsen bennük katonai allűr. Riport a soproni fegyházból (1918. IX. 8.) című írása, mint a címe is mutatja részletes riportírás. De a publicisztikai méreteken túlmenően szépírói értékekkel bíró riport, kis humanisztikus remekmű. Nem lázít, nem szociológiai írás, de az emberi sorsok leírásában megmutatkozó kedves emberi hang szívenütő. Egyszerűen szokatlan az akkori újságírásban és ma is megdöbbentő, hogy a fegyencekről így is lelhet) írni: „Egyike a legmeghatóbb dolgoknak némely fegyencnek az a szokása, hogy madarat tart magának a cellában. A rab kanári a ketrecben és a fegyenc a cellában bizonyára szeretik egymást, pláne ha a madár azt hiszi, hogy a fegyencet is olyan ártatlanul csukták a cellába, mint őt a kalickába. A fegyenc pedig bizonyára azt meséli neki, hiszen máskülönben szégyelné magát a kanári előtt. . ." 1919. május elsején megjelent versét és egy későbbi meg nem jelent kétlapnyi regénytöredékét nem tekintve, ez volt Bors Lászlónak utolsó szépírói munkája. 1918 őszétől kezdve a politikai életnek és az azt szolgáló napi publicisztikának szenteli minden energiáját. Várta és segítette a forradalom kibontakozását. Az 1918. október 31-én kirobbant és győzedelmeskedett polgári demokratikus forradalom — mint láttuk — nem érte váratlanul sem Bors Lászlót, sem Sopron megye társadalmát. A forradalmi válság nemcsak az uralkodóosztály tehetetlenségében mutatkozott meg, nemcsak abban, hogy a hivatalos szervek kezéből az élet minden területén kicsúszott az ellenőrzés, hogy nem tudtak befolyást gyakorolni sem a közellátásra, sem a katonák és a polgári lakosság magatartására, hanem sókkal inkább a másik oldal, az alárendeltek, a forradalmi elemek aktivizálódásában, abban hogy az uralkodó osztály elvesztett pozícióit a szervezett munkásság foglalta el, abban pl. hogy a városi társadalmi és gazdasági életnek a háború végén legfontosabb területein, a munkaerőirányításban, a közellátás megszervezésében, és az e területeken szükséges jogorvoslásban a soproni Szociáldemokrata Párt funkcionáriusai és szervei (pl. szocialista népiroda, Munkás Gyermekbarát Egyesület stb.) tevékenykedtek, intézkedtek. Ily módon a kiéleződött társadalmi ellentmondások a vesztett háború és a béke kérdésével tetézve Sopronban, ebben a határszéli katonavárosban a forradalom indokául, alapjául szolgáltak. A „lustán és meggondoltan mozgó város, ez a kis magyar Grác"

26 meggyorsította lépéseit, a forradalom útjára 26 Bors A., Akikről nem tud a soproni rendőrség. Sopronvármegye (1918. VI. 23.") 287