Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Sáry I.: Győr városa és az agg Kossuth

bezúzták. A tömeget a rendőrség oszlatta szét.

12 A városi közgyűlés 1894. március 24-én foglalkozott a népgyűlés határozatával. A közgyűlés elhatározta, hogy jegyzőkönyvben megörökíti Kossuth emlékét, temetésén küldöttségileg vesz részt és intézkedést tesz a városi kegyelet előkészítésére és megfesteti Kossuth arcképéit. A törvényihatosági bizottság ezen az ülésén 500 Ft-ot adományozott a budapesti Kossuth szoborra. Győr város 1894. március 27-i rendkívüli közgyűlésén Zedhmeister Károly polgármester ünnepi beszédében a nemzet megújhodásáért és a haza függetlenségiéért fél évszázaddal ezelőtt folytatott küzdelemre emlékezett: „Hosszú és szívós vala a harc, mély értök e század negyedik és ötödik tizedében vívatott, a nemzet legkiválóbbjai vívták tollal és szóval, de aki mindnyájuk előtt járt, aki a küzdelemben fáradtságot nem ismert, aki meg nem rettenve, bár része volt bennük a hatalom börtöneitől, aki szívének teljes hevével, hazaszeretettől lángoló szavaival felrázta tespedésekiből a tetszhalottakat, vért és életet öntött a nemzet testébe —, az Kossuth Lajos volt."

13 Az egybehívott közgyűlés táviratban fejezte ki részvétét Kossuth fiainak: „Kossuth Lajos hazánk nagy fiának, történelmünk kimagasló nagy alakjának, s városunk büszkeséggel vallott díszpolgárának, nemzetünk újjászületése és alkotmányos jogaink védelme körül szerzett hervadhatatlan érdemeit hálás elismeréssel megörökíti s elhunytával a nemzetet ért gyász és veszteség felett legmélyebb fájdalmának ad kifejezést."

u A közgyűlés a temetésen való részvételre 30 tagú küldöttséget választott, melynek vezetésével a polgármestert bízta meg. A megyei küldöttséget az alispán vezette. A küldöttségek tagjai, valamint az azokhoz csatlakozó kb. 700 városi és megyei polgár külön hajón és vonaton már március 31-én elindult a temetésre. A küldöttségek a sír fölé koszorúkat helyeztek el. A város némaságba, gyászba borult. A törvényhatósági bizottság itthon maradt tagjai testületileg az evangélikus istentiszteleten vettek részt. A katolikus egyház képviselői mind a fővárosban, mind vidéken a gyásszal kapcsolatban teljes passzivitást tanúsítottak. Győrött nemcsak hallgatásukkal tüntették, hanem a gyász közepette durva támadást intéztek Kossuth ellen. ,,A Dunántúli Hírlap szerint Kossuth politikai szereplése a szabadkőművesség aknamunkája volt, ez a kárhozatra méltó testület felismerte benne a céljának megfelelő tehetséget s így lett eszközévé annak a borzasztó csapásnak, mely a magyar szabadságharcban nyerte betetőzését."

15 Ezt a megnyilvánulást a liberális kormánypárti körök is a legélesebben elítélték. „Ennyi rosszakarattal hamisítani meg a történelmet, ehhez nem tudatlanság, nem elfogultság: ehhez hazaárulás kell" írta a Győri Közlöny egyik cikkírója.

16 Egy későbbi közlemény arról számolt be, hogy a klerikális Dunántúli Hírlaptól a „Kossuth kérdésben tanúsított hazafiatlan magatartása miatt undorral fordult el városunk jobb érzésű közönsége".

17 Az egyes társadalmi osztályok és ezeken belüli csoportok különböző módon reagáltak. A városvezető burzsoáziája, mely jórészt az 1848-as szabadságharcban tevékenyen részt vett polgárok leszármazottaiból került ki, érzelmileg 48-hoz kötő12 GyK 1894. március 25. 13 GYÁL Győr város 'közgyűlési iratai 75/1894. 14 Uo. 15 GyK 1894. április 19. 16 Uo. 17 Uo. 1894. május 17. 15* 227