Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Sáry I.: Győr városa és az agg Kossuth

dött, osztályhelyzetét tekintve azonban már egészen más elveket képviselt. Osz­tályhelyzetükből adódó felfogásukat világosan tükrözi a Kossuth kérdésiben kapcsolatos állásfoglalásuk: ,,Ő (Kossuth) nekünk többé nem politikai pártvezé­rünk, hanem szabadságunk, egyenlőségünk megteremtője, kire hálával tekintsen minden magyar ember." 18 Ezen osztály szemében Kossuth már életében egy elvonatkoztatott, osztályok és pártok felett álló személy volt. Elismerték és jó­részt helyesen értékelték a szabadságharcban betöltött szerepét, a kiegyezés utáni -magatartását azonban elhibázottmák tekintették. A kiegyezésben Kossuth törekvéseit láttak „nem Kossuth ideái szerint" megvalósulni. 19 így került sok­szor ünneplésükben egymás mellé a két kibékíthetetlen ellentét Ferenc József és Kossuth Lajos. A Függetlenségi és 48-as pártba tömörült városi polgárok már Kossuth emigrációs működését is tudomásul vették s résziben igyekeztek azokért az elvekért és konkrét feladatokért iharcolni, melyeket vezérük kitűzött. Ebben az időben az alsóbb néposztályok is e párthoz csatlakoztak. A város Kossuth ün­nepségeiben e párt mindig kezdeményező és rendező volt. Vezetőjük Krisztin­kovich Ede ügyvéd nagyon értékes munkát végzett a város előhaladása érdeké­ben. Kossuth eszméinek legőszintébb hordozói a jórészt még a XIX. század végén is jog nélkül élő munkásemberek, cselédek, napszámosok voltak. Szervez­kedésük még csak most volt kibontakozóban. ö,k saját sorsukon érezték, hogy ez a rendszer nem az, melyért vezérük egykor harcba hívta Őket. Kossuth és a fennálló társadalom náluk feloldhatatlan ellentét volt. Kossuth nekik az emig­rációban is függetlenségük és szabadságuk élő harcosa, érdekeik leghűbb védel­mezője maradt. A nemzet gyászát „csak egy disszonáns hang zarvarta: a római katolikus klérus, nevezetesen a főpapság rideg, hazafiatlan magatartása", írta a Győri Közlöny „Temetés után" című vezércikke. Győrött az ünneprontásban a Dunán­túli Hírlap járt élen. Cikkeiben a rágalmak halmazát szórta a már halott Kos­suthra is. Ez az újság a katolikus papság túlzó töredékének vallási intoleranciát hirdető nézeteit tette magáévá. Felekezeti elvakultságból eredő támadásuk élét fokozta, hogy röviddel halála előtt Kossuth is a kormány támogatására hívta fel pártját a polgári házasság mielőbbi behozatala érdekében. A polgári házasság bevezetéséit ők a legnagyobb „nemzeti csapásnak és szerencsétlenségnek" tartot­ták. 20 Az ünneprontás azonban nem sikerült. Támadásaikat és durva rágalmaikat szinte egyértelműen cáfolta meg, illetve utasította vissza Győr város közönsége. Sáry István 18 Uo. 1889. aug. 22. 19 Uo. 1894. április 1. 20 Uo. 1894. április 19. 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom