Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Lengyel A.: Megemlékezés a Dunántúli Történetkedvelők példamutatásáról
lehetne a kutatások feladat-rengetegében bizonyos rendszert kialakítani (és hogyan kellene a szétszórtan dolgozó erőket a közös célok érdekében egyesíteni, abban az időszakban éppen a Ráth Károly vezette dunántúliak mutattak példát e nehéz és 'bonyolult kérdések gyakorlati megoldására. Összehangolták a feladatokat, levéltárakat látogattak, rengeteg oklevelet másoltak, tanulmányokat írtak, összejöveteleket és (felolvasásokat tartottak, (majd megindították a Codex Patrius-t (a Hazai Okmánytár köteteit) és ami nem fért bele e forrásközlésekbe, azt a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben, az egylet félhivatalos közlönyében bocsátották a kutatók és érdeklődők rendelkezésére. 1892-tben, a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados jubileuma alkalmából, Szilágyi Sándor (a Társulat akkori titkára) így méltatta jelentésében a Dunántúli Történetkedvelők e ténykedéseit, sokrétű ihasznos munkáját: „Ennél többet akkor elérni nem lehetett. De elértek még más valamit, amire ha gondoltak is, mégsem bízhattak nagyon megvalósulásában. — Azon a pozitív eredményen kívül, hogy a magyar történetíróknak egy halmaz új anyagot tettek hozzáférhetővé, nem csekélyeblb szolgálatot tettek, minthogy kézzelfoghatóan bebizonyították, miszerint elvitázhatatlan szükség van egy magyar történelmi társulat felállítására, mely ébren tartsa az érdeklődést a közönségben a magyar történet iránt, s közvetítőül szolgáljon az Akadémia és a nagyközönség között. — Éppen az ő példájuk, az a tizenegy összejövetel, 'mit öt ióv alatt tartottak, igazolta a legteljesebben, hogy ha egy kis egyesület, az ország egyik kerületében, ilyen eredményt érhet el, egy szervezett és az egész országra kiterjedő 'társaság mennyivel nagyobb eredményeket fog felmutathatni." 25 Horváth Mihály, Ipolyi Arnold, Thaly Kálmán és a többiek nem is tévedtek számításaikban. Az életbe átültetett eszme elindult diadalútján 'és immár egy évszázad távlatában ragyogtatja kimagasló, örökértékű alkotásait 'és a hazai történettudomány művelése, fejlesztése és népszerűsítése terén elért sikereit. A társulási forma nemcsak lehetőségeket nyújtott, hanem biztosította is — főleg a megindulás időszakában — az együttműködés tervszerűségét. A kooperatív munkálkodás gazdagon termett gyümölcsei mindennél világosabban dokumentálják, hogy a társulati keretek megteriemtésére milyen nagy szükség volt és az alapszabályokban is rögzített irányelvek, távlati célkitűzések mennyire reálisaknak bizonyultak. Az elődök példamutatása a visszaemlékezés 100 esztendős fordulóján elsősoriban követésre buzdít 'bennünket, de ugyanakkor kötelez is mindannyiunkat, hogy a megkezdett csapásokon járva, felelősségünk tudatában teljesítsük a reánk háruló további feladatokat. S amikor újabb eredmények, újabb sikerek hirdetik a Társulat égisze alatt folytatott munka szüntelen lüktetését, mi kisalföldiek mindig büszkén gondoljunk arra, hogy az erők összefogásának, a hatékony együttműködés megvalósításának nagyszerű mintakópét, a győri fellegvárra támaszkodó Dunántúli Történetkedvelők lelkes egylete szolgáltatta.. 26 í Lengyel Alfréd 25 Szilágyi S., i. m. 13—14. — Az Emlékkönyv — Nagy Imire visszaemlékezései során — csak nyolc formális összejövetelről tesz említést. (Hitelesnek ezt a megállapítást kell elfogadnunk.) 26 A Magyar Történelmi Társulat megalakulására vonatkozó részletes adatokat illetően lásd: Glatz F., „A Magyar Történelmi Társulat megalalkulásának története" c. tanulmányát. Századok (1967) 1—2. füz. 233—267. 174
