Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Lengyel A.: Megemlékezés a Dunántúli Történetkedvelők példamutatásáról

saikat úgy ütemezték íbe, hogy azok az egyéni célkitűzések mellett, az anyaggyűjtési feladatok kölcsönös kiegészítését is szolgálják. Arra persze nagy gondot fordítottak, hogy ténykedéseikkel végső fokon a Társulat érdekeit képviseljék és a 'Századok ügyét vigyék előbbre. Jórészt ezzel magyarázható, hogy Ráth Károly szerkesztő társával, Rómer Flórissal egyetértésiben elhatározta a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek további kötet-terveinek leállítását. De a Történetkedvelők szokásos összej'öveteleire sem került már sor a Társulat végleges megalakulása után. 1867 szeptemlber havaiban ugyan találkozott Nagy Imre Kismartoniban. Ráth Károllyal, Győr megye újból megválasztott levéltárnokával,

22 ennek egyedüli célja azonban az volt, hogy a íhg. Eszterházy család gazdag archívumiában közösen végezzenek kutatásokat. Itt ugyanis bőven akadt anyag, nemcsak a Századak részére, hanem a Hazai Okmánytár előkészületben levő V. és VI. kötetének forrásközléseihez is. Az utóbbiak semmiképpen sem keresztezték a közlöny program-terveit, hiszen a szerkesztőségi célkitűzések kihangsúlyozták, hogy oklevelek szöveges publikációival a szaklap csak a tanulmányok kiegészítése, alátámasztása érdekében, tehát nagyon korlátozott mértékben tud foglalkozni. A Társulat népszerűsége különben hamarosan megnövekedett, a történetírás és a vele kapcsolatos segédtudományok művelői, pártfogói tevékenyen bekapcsolódtak munkájába, és az egyre jelentkező új tagok a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek érdeklődéséről tették tanúságot. Az első esztendő anyagi eredményére jellemző, hogy a Századok eredetileg megállapított évi 30 íves terjedelmét — a választmány döntése alapján — 40 ívre kellett felemelni és a vezetőség már ekkor hozzáfoghatott az alapszabályokban körvonalazott további feladatok realizálásához. A társulás eszméjének egyik szikralobbantója és a későbbi szervező munka lelkes irányítója, Ráth Károly arűhivárius már nem érhette meg ezeket a biztató, nagyszerű eredményeket. 1868. április l2-én, húsvét vasárnapjának kora hajnalán, agyszélhűdés következtéiben váratlanul eltávozott az élők sorából. A könyörtelen sors tragédiája-, hogy Viczay Héder főispán meghívására, Thaly Kálmánnal és a triász tagjaival éppen másnap akart Hódervárra kirándulni, az ottani családi levéltár anyagának behatóbb tanulmányozására. A közben útnak indult munkatársak már csak a ravatalnál vehettek örökre búcsút a hűséges jó baráttól, a mindenkor tettre kész tudós történetbúvártól.

23 Nagy Imre a súlyos gyászesettel kapcsolatosan a következőket írta későbbi visszaemlékező, történeti összefoglalásában: ,,ö volt az, ki bennünket összetartott; azt a páratlan lelkesültséget és ügyszeretetet, mellyel gyűléseinket rendezte, sírba vitte magával, s ezzel a Dunántúli Történetkedvelők együttes munkálkodása is véget ért; de mégis úgy, hogy eddigi csekély tevékenységünket az akikor már megalakult Történelmi Társulat munkakörének szentelhettük."

24 Valóban így történt, bár az elismerő szavak — úgy érzem — nagyon is leszűkítve, nagyon szerény formában ecsetelik a társulattá ugyan nem alakult, de az egyleti keretek közt annál intenzívebb tevékenységet és tudományos munkát kifejtő Történetkedvelők érdemeit. — Amikor az 1860-as évek elején Pesten arról tanakodtak a legnevesebb történészek 'és régészek, hogy miképpen 22 1801. november 9-^én ugyanis több tisztvitselőtársával együtt ő is lemondott hivataláról. 23 Századok (1808) 4. füz. 341. 24 Emlékkönyv 80. 173