Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Kiss Á.: Zwei namhafte Soldaten Győrs im 17. Jahrhundert, die beiden István Miskey
Miskeyana-val együtt. Miskey Éva a győri vár katonai és megyei vezetésének jellegzetes személyéhez, Posgay Ferenchez ment nőül még a XVII. század utolsó évtizedében, aki a török idők múltával ugyancsak keletebbre húzódott, 1710ben — bizonyára felesége családjának ottani kapcsolatai révén — Fejér megye jegyzője lett. 70 Miskey Ferenc atyja katonai pályáját folytatva még a XVIII. század első felében a császári seregnél szolgált hivatásos tisztként, 1715-ben Győrött lakott, 1714-ben a győri lovasseregnél zászlótartó (vexilifer stipendiarius), 1727-ben is az újonnan szervezett győri lovasezrednél őrnagy (vigilarum praefectus) 1769-ben koronczói jószágukon halt meg. Miskey József azonban 1747-ben már az Esztergom megyei Unyon, Éva pedig ugyancsak jószágaik egyikén, Szolgaegyházán élt; ott is halt el. A győri Miskey családi központ felszámolásából tudjuk, hogy Éva egyik házukat, a Posgay részről Sajnovich József városi jegyzőnek -adta el. Miskey Ferenc, József és Éva nemzedéke élte meg a magyar birtokos nemesség barokk kori nagy életforma változását, amely a XVII. században még hadipályán, vagy kormányszerveknél működött, familiárisi társadalmi oltalom alá húzódott, megerősített városokba, várakba beköltözött nemesi középrétegnek a török alól felszabadult vidékekre, keletebbre eső régebbi, vagy újabban szerzett birtokaikra való kiköltözésükkel következett be. így kezdődött meg a Rákóczi korig volt katonai-familiáris középnemességnek új típusú, önállóbb, javaira helybenlakó földesúrként költözött, a vármegyék köré szerveződött élete. A Miskeyek, Kéryek, Eölbeyek, Posgayak, s más hasonló ottani családok a török korban a legnagyobb biztonságot jelentett Győrből, s az arra támaszkodó többi végházból a török hatalom XVII. sz. közepétől érezhető hanyatlásával, annak feltehetően valamelyes szemethunyásával is, tudatosan igyekezték a hozzájuk legközelebb eső Észak-Középkelet-Dunántúlon, annak néptelen, vagy alig lakott pusztáiból, faluiból birtokokat szerezni. Ezekkel a törekvéseikkel lettek az Északkelet-Dunántúl földbirtokos osztályának megalapozóivá, annak a rétegnek az ősszülőiként, amely a feudalizmus barokk időszaka után a reformkor itteni mozgatója is lett Esztergom, Pest, Fejér és Tolna megyékben. De közbirtokosságai, egyénileg gazdálkodó családjai számos jelentős személyiséget is adtak e rétegnek egészen a XIX. század második felében bekövetkezett hanyatlásáig. Kiss Ákos ZWEI NAMHAFTE SOLDATEN GYORS IM 17. JAHRHUNDERT, DIE BEIDEN ISTVÁN MISKEY Nach der Niederlage bei Mohács und der Eroberung der mittleren Landteile durch die Türken, zog sich der größere Teil des tiefländischen Kleinadels in die unbesetzten Gebiete zurück; wir möchten hier einige hervorragende Persönlichkeiten der aus dem Komitat Solt (Donau —Theiß —Gebiet) stammenden MiskeyFamilie vorstellen, die in Győr eine zweite Heimat gefunden und bei der Verteidigung des königlichen Ungarns eine bedeutende Rolle gespielt hatten. Im Mittelalter besaß die Familie Miskey etwa 40 Dörfer im Komitat Solt, die gleichsam den Grundbesitz des Erzbistums von Kalocsa umgaben. In Györ wurden die Miskeys 1587 erstmalig erwähnt: ein István Miskey war unter Matthias IL der Kapitän der Győrer Festung. Győr wurde nun der Sitz der Familie. Sie erwarb in Westungarn 70 Győr megyei lt. 1710. 24. sz. 104
