Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Batári F.: Asztaloslegények Győrött a XVII. században

legénynek „kenyérrel", „sajttal" és egy pint borral tartozott (3—4. art.). Ha egy mester a másik mester legényét saját műhelyébe csalta, büntetést fizetett. (14. art.) Az a mester, akinél már két legény dolgozott, több legényt csak a töibibi mester megkérdezése után vehetett fel, akik ez ellen vétettek,, büntetést' fizettek (10. art.). A legény fizetése nem haladhatta meg az egy birodalmi tallért, sőt aki gyengébben dolgozott, annak ennél is kevesebb járt (11. art.): A legények minden negyedik héten ülést tartottak, ahol a társaságban előforduló vétségeket tárgyalták meg. A gyűlés alatt a legények fegyvert nem tarthattak maguknál. A jelenlevők 5—5 „magyart" fizettek a ládába. Aki a gyűlést követő mulatozásban résztvett, a közös költségekre további öt „magyart" fizetett (4—5. art.). A ládába befolyt pénzösszegek fele felett a legények szabadoh rendelkezhettek, a másik felét pedig félre tették. Ha egy közülük megbetegedet vagy ínségbe jutott, a közös pénztárból utaltak ki számára segélyt, amit azután később vissza kellett fizetni. Ha egy legény meghalt, temetéséről közösen gondoskodtak (6. art.). Ha egy tanuló felszabadult és nem akart tanítómesterénél tovább dolgozni!, akkor a városban más mesternél sem helyezkedhetett el (12. art.). Ha a legény vándorolni készült, de a meghatározott időnél tovább maradt vagy ok nélkül korábban hagyta el mesterét, a mesterek ládájába bírságot fizetett; ha ugyanígy a mester vétett, a mestert is megbüntették, a bírságot a legényláda javára hajtották be (13. art.). A várost elhagyó vándorlegény az útra a céhtől az! öireglegényen keresztül ajándék pénzösszeget kapott (17. art.).

8 Az ismertetett artikulusok a mesterek és a legények közötti vitás ügyek elszaporodása mellett arra is utalnak, hogy Győrben vándorlegények nagy számban fordultak meg. A feltevés igaz voltát a legénykönyv XVII. századi bejegyzései is alátámasztják. Az első bejegyzésben a céh vezetői azt fektették írásba, hogy egy szívélyes fogadtatás, azaz a bizonyos összeg, amit az újonnan érkezett legény lefizetett 6 Forint és 2 Groschen volt. Ezután értesülünk arról, hogy a bejegyzéseket magában foglaló könyvet a céh 11 Groschen-ért 1673. december 24-én vásárolta. Maguknak a vándorlegényeknek bejegyzései, amelyek az érkezés időpontját, a legény nevét, mesterségét és származás helyét tüntetik fél, ezután az 1674-es évvel kezdődnek. Az 1674f es év elejétől a század végéig az 1699-es évvel bezárólag eltelt, alig több, mint egy negyed évszázad alatt 397 asztaloslegény jelentkezett a győri céhnél

9 (III. melléklet). A puskaagyműves legények száma: 37 fő, az asztaloslegények száma mellett alacsony. A 397 asztaloslegény neve közül néhány ismételten is előfordul a legénykönyvben. A sziléziai Frankensteinből származó Melchior Büttner nevével 1677-ben, 78-ban, 79-ben és 80-ban is találkozunk. Az Ausztriából érkezett Mathieß Keller 1677-iben és 1682-ben is megfordult Győrött. Az asztaloslegények illetőséghelyét vizsgálva, a legénykönyv bejegyzéseiből 230 különböző helységnevet számolhatunk össze (IV. melléklet). A bejegyzések8 Ezúton mondok köszönetet dr. Sashegyi Oszkár, az OL főigazgatóhelyettesének és dr. Nagybákay Péter tudományos kutatónak a szöveg értelmezéséhez nyújtott szíves segítségükért. 9 A nevek döntő többségénél a legény mestersége is fel van tüntetve. A III. sz. mellékletet képező névsorban a mesterség feltüntetése nélküli neveket is felvettük, a mesterség megnevezésének hiányát a vezetéknév után következő zárójel nélküli kérdőjel mutatja. A mesterség feltüntetése nélküli nevek száma 81. Az ismert mesterségü legények aránya szerint erősen felkerekítve csupán 10 fő lehetett puskaagyműves, Egyéb szempontok érdekében, ha ezt a számot az asztalosok javára írtuk is, ez a statisztikai adatokat nem torzíthatja el. 95