Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

40 éven felüli, Gartán pedig 50—55 éven felüli asszonyok öltöznek parasztosan, főleg a volt nagygazdák feleségei. Mivel már csak a nagygazdánék számíthatók a kapuvári népviselet hordozóinak, az utolsó korszakból csak az ő ruhatárukról készülhetett kimutatás, az í. táblázatban. A fejlődés fő vonala A XIX. század eleji fejlődés a „felsőruha forradalmával" indult. Téli ruházatként meghonosodtak a polgáriasafob öltözékfajták és nyárra szorították vissza a parasztibbakat. A csizma lett az általános lábbeli, sőt a nők nyáron már a városiasabb cipőt viselték. A XX. század elejét a viselet szempontjából az „alsóruha forradalma" jelzi. Ezzel azonban nem járt együtt a felsőruhák országszerte nemsokára bekövetkező újabb forradalma, aminek során a polgáriasablb öltözéktípusok lényegében kiszorítják a régiesebbeket, a női lábviseletben pedig a cipő kiszorítja a csizmát. A kapuvári népviselet az egész XIX. század folyamán elsősorban haladónak tekinthető az ország és a környék népviseletéhez viszonyítva; a XX. században azonban főként a maradiság jellemzi. A lényegesebb jegyeket és főként a gazdag parasztság öltözeteit tekintve a XIX. század elején elért vívmányokhoz képest szinte semmi változás nem történt a XX. század közepéig . Hogy viseletük története így alakult, annak a kapuváriak gazdagsága az oka. Ugyanis a XIX. század elején elterjedő új divat drága volt a korábbi, főleg házi előállítású parasztviseletekhez képest. A kapuváriaknak volt rá pénzük, árutermelésük révén. A XX. század elején terjedő újabb gyári kelmék és készruhák viszont olcsóbbak, mint az őket megelőző, sok kézi munkával készített és díszített népviseleti darabok. Ezért a szegényparasztság hódol be előbb a városi divatnak. A gazdag kapuváriak „nem voltak rászorulva", hogy feladják költségesebb, de pompásabb népviseletüket, sőt tudatosan ragaszkodtak hozzá. Hiszen ez a ruha jelentette a gazdák számára a megkülönböztetést egyrészt a helybeli szegényebb rétegektől, másrészt a környék szegényebb községeitől; ez jelképezte Kapuvár büszke különállását.

22 Horváth Terézia 22 Dolgozatom javarészt néprajzi gyűjtésen alapul. Ajmi nem a hivatkozott forrásokból való, az saját gyűjtő és feldolgozó munkám eredménye. Fontosabb adatközlők (akiknél nincs feltüntetve a foglalkozás, az földműves): Bársony Mihály (1881—), 7 holdas; Bársony Miklósné (1873—), 5 holdasok; Borsodi Árpád (1904—) textilikereslkedő; Borsodi Gézáné Gregorits Anna (1896—) parasztvarrónő; Cserpes Gézáné Kiss Mihály Cecília (1902—) 22 holdas; Cserpes Gábor Józsefné Kiss Mihály Emerencia (1909—), szüleinek 22 holdja volt (7 gyerekkel), férjének 50 holdja volt; Fűzi Lajosné (1924—) félholdas napszámos; Gerlsmaier Istvánné Nagy Láibris Erzsébet (1903—1964) iparosné; Göndöcs Józsefné Varga Berta Erzsébet (1936—), férje a legnagyobb gazda volt; Hancz Mihály (Csorna, 1892—) szűcs Kapuvárott; Henye Szultán Imre (1894—) 6 holdas, ügynökösködött is; Henye Szultán Imréné (1892—), másfél holdas volt, az előbbinek felesége; Jerkó Józsefné (Garta, 1902—); Kalmár Pálné (1907—) kalapos; Kertai Jenő (1903—) gombkötő, párholdas; Kiss Leizer József (1918), szülei 40 holdasok voltak (9 gyerekkel); Kiss Leizer Jánosné Nagy Józsi Rozália (1921—), szülei 10 holdasok voltak, az előbbinek felesége; Kiss Leizer Pálné (1886—), 40 holdasok voltak, az előbbi anyósa; Kiss Mihály István (1883—), 22 holdas; Kiss Mihály Istvánné Varga Dudás Emerencia (1890—), szülei 70 holdasok voltak, az előbbinek felesége; Lengyel Mária (Garta, 18'85—) parasztvarrónő; Lengyel Sándorne Tislér Mária (Garta, 1922—); Lukácsi Józsefné Rózsa Ilona (1893—), apja szűcs volt; Nagy Mihályné Udvardi Irén (1913—), 48 holdasok voltak, Németh Bakter Sándor (1907—) csizmadia, 3,5 holdas; id. Németh Tamás Imréné (India^major, 1885—) 2—3 holdas, 246