Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Nováki Gy.: Északi ivókürtveret a rómaikori Sopronból

bizonyít a messze déli kapcsolatok mellett. E tekintetben a magunk részéről sokkal reálisabbnak véljük Orsnes-Christensen véleményét, aki ezt a stílushatást közelebbi területeken keresi. Itt kell megemlíteni, hogy a két összefoglaló munka megjelenése óta DK-Lengyeloirszágból is ismertetnek egy hasonló tárgyat Przeworks környékéről. Ezt még a múlt század elején találták, időközben el is veszett, csak egy méret nélküli rajz maradt fenn róla. így meglehetősen bizonytalan adatnak számít, amit növel az is, hogy a többitől eltérően nem bronzból, hanem ezüstből készült.

11 Maga az ivókürt az eddig tárgyalt i. u. I—

II. század utáni időkben is használatos maradt, de formában megváltozott és a III—

IV. században már sokat üvegből készítenek, melyek elterjedési térképe Skandinávián kívül már Ny-Németországot és E'-Itáliát is magába foglalja.

12 Figyelemre méltó a lelőkörülmények összehasonlítása. Az északi példányok, amennyiben megállapítható volt, M. Orsnes-Christensen leírása alapján nyolc esetben sírban kerültek elő, a többi lelőhelyeknél bizonytalan a lelőkörülmény, sajnos egyik esetben sincs megemlítve, hogy temető rvagy lakótelep területén kerültek elő. A F. Tischler által említett további öt lelőhelyről semmi közelebbit nem sikerül megtudni. A Przeworks-környéki bikafej valószínűleg ugyancsak sírból került elő. Ezeknek a leleteknek tehát jellemző sajátossága (ha talán nem is kizárólagosan), hogy sírok mellékletei voltak, tehát egy bizonyos vallásos hit fűződött hozzájuk, ami erre az északi vidékre jellemző lehetett. Ezzel s|zemiben a soproni példány távol a rómaikori temetőktől, lakótelepen, falak közötti törmelékben került napvilágra. Ez a körülmény és a többi hasonló lelettől való nagy távolság arra mutat, hogy nem ide származott germán egyén hozta magával a messze Északról, hanem nyilván kereskedelmi csere-tárgyként került ide, ahol nem az eredeti rendeltetésének megfelelően, dísztárgyként szolgálhatott. Közelebbi időmeghatározás nehéz, a kísérő leletek, mint már említettük, ebből a szempontból használhatatlanok. Az északi példányokat egységesen az i. u. I—

II. századba helyezik, ezt az időmeghatározást a soproni lelőhely körülményei is támogatják. Ez ugyanis az egykori római kori város (Scarbantia) K-i széle felé esik. Ez a rész pedig a későrómai erődítményen, mely a mai soproni belvárossal azonos,

13 kívül esik, amely terület ebben az időben feltehetően már lakatlan volt," mert a lakosság a falak mögé húzódott. így ezek a körülmények tárgyunkat az i. u. I—

IL, esetleg III. századba helyezik. Egészen pontos analógiát nem találunk az északi példányok között, mint ahogyan azok is mutatnak kisebb-nagyobb eltéréseket egymástól. Jellegben azonban jól beleillik közéjük. Viszonylag még a dollerupi példányhoz hasonlít leginkább, bár ott a fej kiképzése díszesebb. A nyak alján levő kis gombszerű nyúlványra nem találunk analógiát. Csak az egyik északi darabon találunk egy kis fül-szerű nyúlványt, mely a szíj vagy lánc felerősítésére szolgált, de ez is a felső részen és a hengeres test végén van.

14 A soproni esetben is nyilvánvaló, hogy szíj, illetve lánc rögzítésére szolgált ez a kis nyúlvány, de mivel ez itt nem ismeretes, ezért pontos rekonstrukcióra nincsen lehetőség, ezt nagyjából a dollerupi példa alapján képzelhetjük el

15 (2. ábra). 11 Antoniewitz, W., Wiadomosci Archeologiczne 20 (1954) 263—266. 12 Ekholm, G., Acta Archaeoiogica (Kobenhaven) 29 (1958) 37—40. 13 Holl I. — Nováki Gy. — Sz. Póczy K., AÉ 89 (1962) 47—67. 14 Tischler, F., i. m. 376. 1. kép 15. 15 Orsnes-Christensen, M., i. m. 232. 16