Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czibány B.: Beiträge zur der Geschichte der Schiffsmüller im Comitate Győr

az alispán helyszíni tárgyalás nélkül határozhat a tulajdonjog átírások ügyében.

67 , , ^ , , ( A rendelet IV. fejezete a hajósmalmok nyilvántartásáról intézkedik. Felhívja a folyammérnöki hivatalt, hogy a malmokról vezessen nyilvántartási főkönyvet, mégpedig törvényhatóságok és községenként elkülönítve. Ezenkívül minél gyakrabban, de legalább évente egyszer a felügyelete alatt álló folyamszakaszon valamennyi hajósmalmot vizsgálja meg és azonnal tegye meg a szükséges intézkedéseket, ha valahol hiányosságot, vagy szabálytalanságot tapasztalna.

68 Az V. fejezet a malomtulajdonosok kötelességeit sorolja el. Ujabb, eddig nem ismert utasításokat nem tartalmaz, csupán a korábbi rendelkezéseket újítja fel. Utoljára ismertetjük a hajósmalmok elhelyezését szabályozó III. fejezetet. Tesszük ezt azért, mert ennek 29. §-a segítette elő a malmok számának sűrűn emlegetett állandó csökkentését. Hivatalos szövege arra utasít, hogy: „Szabályozás következtében még képződésben levő folyammedrekben hajómalmok részére álláshelyek egyáltalán nem engedélyezhetők , . ." A kibocsátó szándéka a paragrafus szövegének elolvasása után félre nem érthető. S ha a végrehajtás következményeit mérlegeljük megállapíthatjuk, hogy megyénk hajósmalmainak életét a 29. § döntően (befolyásolta. Ezért szükségesnek ítéljük, hogy a végrehajtás kihatásaira még visszatérjünk. Czigány Béla BEITRÄGE ZU DER GESCHICHTE DER SCHIFFSMÜLLER IM KOMIT ATE GYÖR IV. Schiffsmühlen-Maßregeln In den kriegerischen Zeiten des 16. Jahrhunderts und zu Beginn des 17. Jahrhunderts schwebten die Schiffsmühlen auf den Flüssen des Komitats Győr stets in Gefahr von kleineren-größeren feindlichen Scharen überfallen zu werden. Schon der Mangel an genügender Wachsamkeit konnte zur Vernichtung der Schiffsmühle führen. Der ständig drohenden Gefahr konnten die Schiffsmüller nur dadurch entgehen, wenn sie ihre Mühlen rechtzeitig an einen sicheren Ort flößten. Mit dem beginnenden 17. Jahrhundert kamen ruhigere Zeiten: die Flüchtlinge kehrten in die Heimat zurück, mit ihnen kamen auch die Schiffsmüller wieder. Regierung und Verwaltung waren bestrebt, das alltägliche Leben — mit den ihnen zur Verfügung stehenden Mitteln — zum Wohl der Bevölkerung zu ordnen und zu regeln. Auch das Leben auf dem Wasser mußte wieder in die richtigen Bahnen gelenkt werden. So mußte beispielsweise auch der nach Belieben vorgenommene Platzwechsel eingeschränkt werden, wobei es aber in den meisten Fällen zu Gegensätzlichkeiten zwischen den Mühlenbesitzern und den Behörden kam. Trotzdem sich die Schiffsmüller gegen die Schmälerung ihrer Rechte verwahrten, war es bereits in den ersten Jahrzehnten des 18. Jahrhunderts so weit gekommen, daß sich ihre selbstgeschaffenen Rechte immer mehr vermindert hatten, während ihre Pflichten bedeutend angewachsen waren. Als dann die Flußuferbesitzer — Gutsbesitzer, Städte und Gemeinden — die Verwaltung ihrer Güter wieder übernahmen, wurde die Handlungsfreiheit der Schiffsmüller stark eingedämmt. Denn das Mühlreeht, das Mühlregale stand den nutzungsberechtigten Uferbesitzern zu, und von nun an bestimmten sie die Zahl und auch den Standort der Wassermühlen und auch den Ankerplatz der Fähren, die das Getreide sammelten. Natürlich wurde all dies nicht ohne Gegenleistungen 67 Uo. 19—20. §. 68 Uo. 37—51. §. 176