Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

előírt módon még ez év lefolyta alatt múlhatatlanul foganatosíttassék s valamennyi hajómalmi birtokosok a közlött minta szerint minden rovataiban kellőleg betöltendő malomkönyvecskékkel láttassanak el, a bizottságilag felmerülendő kétes 'esetek pedig eldöntés végett ide jelentessenek föl."

45 Az ideiglenes rendszabály negyvenkét pontba foglalja össze a hajósmalmok működését szabályozó utasításokat. Paragrafusai a korábban kiadott rendeleteknél lényegesen részletesebben tájékoztatják az érdekelteket a kormányzat céljairól 'és közel két évtizeden keresztül zsinórmértékül szolgáltak a malmosgazdáknak és molnároknak. Jelentősége megkívánja, hogy megismertessük az egyes paragrafusok tartalmát, vagy idézzük közülük a legfontosabbakat. 1. § ,,Minden hajómalmi iparüzlet három szempontból bírálandó meg: Az üzlet 'megindítása előtt mind a báromra nézve felmerülő kérdések tisztába hozandók. E három szempont: I. Az ipar, II. Az urimalomjog és végre III. A folyamrendőrség általában 's az akadálytalan hajózás különösen." 2. § Hajósmalom beállítására csakis olyan személyek kérhetnek engedélyt, akik megfelelnek a molnáripart szabályozó ma is érvényes, avagy a később hozott ipartörvény megkívánta feltételeknek. 3. § „A malomtartási úrijog az 1853-ik évi márczius hó 2-án kelt 's az 1861-ik évi [országbírói értekezlet alkalmával 'érvényesnek elismert (birtokrendezési nyíltparancsban is határozottan fenntartva lévén, a hajómalmot felállítani kívánók mind azon helyeken, hol a földesúri jog tettleg gyakoroltatik, a földes urasággal eleve kiegyezkedni tartoznak." 4. § Folyamrendőrségi szempontból az állam legfőbb feladatának tekinti a teljesen zavartalan hajózás és tutajozás biztosítását. Ebből következik, hogy oda, ahol a malmok a vízi közlekedést a legkisebb mértékben akadályozzák, vagy veszélyeztetik, továbbá ahol a malmok állasa a partokat rongálja, új hajósmalmok felállítását semmi körülmények között sem engedélyezi. Sőt az ilyen helyeken álló hajósmalmokat akkor sem tűri meg a helyükön, ha korábban semmiféle kifogást, vagy észrevételt sem tettek bekötésük ellen. 5. § A rendszabályok megjelenése előtt adományozott jogok csak akkor maradnak ezután is érvényben, ha azok nem ütköznek a 3. és 4. §-ok határozataiba. 6. § Az 1850. év előtti években szerzett hajósmalmi jogokat az akkori szokásoknak megfelelően nem tekintették „személyes iparüzleti" jognak, mert azt nemcsak a hatóságok adták egész testületeknek, vagy egyéneknek, hanem bárki vásárlás útján is megszerezhette. Ezért a minisztérium a szerzett jogokat méltányosságból figyelembe veszi és továbbra is érvényesnek ismeri el. A hajósmolnárok pedig, akik az 1851. február 15-i ideiglenes hajómalmi rendszabály érvénye óta kapták „személyes iparüzleti" engedélyüket, továbbá az ezután megszerzett jogaikat adásvétel, vagy egyéb címen másra át nem ruházhatják. Egyedüli kivétel a tulajdonos özvegye, aki özvegysége idején férje molnáriparjogát tovább folytathatja. 7. § A személyes jogú engedéllyel rendelkező hajósmalom tulajdonosok, vagy az özvegyek elhalálozása után a malamfenntartás joga megszűnik. Mindkét esetben az örökösök a malom anyagát, szerkezeti részeit belátásuk szerint szabadon értékesíthetik. 45 Magyarországi Rendeletek Tára. Első Folyam 1867. Második javított és bővített Hivatalos Kiadás (Pest, 1871) 150. rendelet. ii* 163