Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Uzsoki A.: A győri vastuskó

bevésett jelzés látható: 15 HB 75, a H Ibetű vízszintes vonalán kis kereszt áll. A pánt jobboldali végződésénél négyszögletes ,,kinyithatatlan" lakat függ. Ennek az „ördöngősnek" nevezett lakatnak egyszerűen az a titka, hogy nincsen benne semmiféle szerkezet, tehát se nem nyitható, se nem zárható, csupán utánzat 'és megtévesztésre szolgált. Végezetül meg kell említenünk, hogy a fenyőtörzs fordított helyzetben látható. A felül lévő két villás elágazás nem ág, hanem a gyökér és a rajta látható göcsörtök oldalgyökerek levágott végződései. A vastuskó története és a hozzáfűződő legendáik színesek és nem érdektelenek. A 18. századi, Bécs történetét ismertető elbeszélések szerint a város környéke csupa őserdő volt. Baibeniberg Lipót őrgróf kezdte meg az erdőséget kiirtatni, faházak építésére. A fák közül egyet emlékül meghagytak az utókor számára, mely azonban gyökerestül kiszáradt. Ez a fa lennie a vastuskó. A 'hiteles történeti adatok nem adnak felvilágosítást eredetéről. Első ismert említése a Bécs városi főkamarahivatal 1533. évi számadásában italálható „stokh in eisn" néven. Második említése Wolfgang Lazius Bécs történetét leíró könyvében lelhető fel a házak felsorolásánál: „ubi truncus ferro visitur concLusus"'. A leírásban említett ház akkor a mai Stock im Eisen Platz és a Kärtner Straße sarkán állt a vastuskóval, tehát jelenlegi helye azóta lényegében változatlan. A vastuskó első ismert ábrázolása a 16. század közepéről származó pénzérmén látható. A 17. századtól kezdve már gyakori az említése, nyilván Bécs egyik legismertebb emlékének számított. Állítólag arról az állapotról, hogy vas szegekkel van televerve, csak 1789-ben tesznek először említést. A történeti adatok 'és a legenda összevetése 'alapján Burgerstein így fogalmazza meg, a valóságot keresve, a vastuskó történetét: Bécs határa a 12. században ott lehetett, ahol ma a vastuskó áll. A város terjeszkedésével kiirtották a fáikat és egyet, melyik a határon állt, meghagytak emléknek, s mikor 'kiszáradt, kivágták és egy ház falához erősítették. Később került rá aztán a lakat, majd szegekkel verték tele. Ausztriában ezen kívül még Waidhof énben (an der Yltobs) a Stock im Eisen Platz és egy keskeny utca sarkán áll, ház falánál. 1842-Jben állították fel a háztulajdonos költségén. A vastuskó 2 m magas, felső része villás elágazású; a falhoz vaspánt rögzíti, melyen üres lakat függ. Szegekkel van televerve, köztük nagyfejű szegek is vannak 1842—1895 közötti évszámokkal.

36 A győri és ezzel együtt a 19. századi magyarországi vastuskók eredete az elmondottak alapján világos: valamennyi a (bécsi „Stock im Eisen" utánzása. A szekszárdi kivételével 1830 körül készülhettek, s ez 'nem lehet csupán véletlen egyezés. Ügy hiszem, nem járunk messze a valóságtól, ha ennek okát a polgári kereskedőrétegben mutatkozó 'bécsi hatásban keressük. Bécs jelentette abban az időben a forgalmas európai nagyvárost, kereskedőink, főleg a német származásúak, az általánosan ismert bécsi jelvényt használták fel üzleti reklámnak. A vastuskók elterjedése hazánkban az osztrák ipar és kereskedelem erős hatását mutatja, éppen akkor, amikor még nem alakult ki az önálló magyar kereskedelem. Legtöbb példánynál megállapítható, hogy német származású kereskedők (a győri Zittritsch, a Sopronból Pozsonyba költözött Pöhl, az aradi Winkler) nevéhez fűződik első említésük. Nem szabad azonlban elfeledkeznünk a 20—30-as években kibontakozó reform mozgalmakról, melyek később a kereskedelemben is változást hoztak. Ha a pozsonyi vastuskó koronás címer-ábrázolására gondolunk (ha az egyidős a vastuskó készítésével), talán a reformkori 36 Burgerstein L m. 44, 10 Arrabona 145