Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Csatkai E.: Ritka metszet a győri Xántus János Múzeumban a vimpáci feszületképről

plébánia tulajdonába került. A közvetlen szomszédságban levő búcsújáróhelyek, Lorettó és Lajtaszék (Stotzing) később feléledtek, Vimpác azonban már nem. Ami most a viimpáci feszületet illeti, értékét eléggé félreismerve függött — fára feszítve — a főoltáron. A falunak 1896-ban Mohi Adolf tollából megjelent ismertetésében természetesen szerepelt

10 inkább a csodálatos történet vázolásával, de legalább közölte a méreteket, melyek szerint magassága 22 láb, szélessége 14 láb ihat hüvelyk.

11 Azonban az értékelés nagyon lekicsinylő. Ugyanis Mohi szerint inem valami nagy mester műve, hanem valamelyik minorita próbálta meg vele a [bizánci stílust. Ilyenformán a vezetők is nagyon röviden végeztek vele, inkább nagyságát említve, amely szerint 10 métert (!) tesz ki.

12 így eléggé figyelmen kívül maradt a kép, hiszen ha a falun átmenő Bécs— Sopron-i országút igen fontos is, de inkább kereskedelmi mint turista szempontból. A művészettörténeti irodalomban röviden ismertette Frey Dagobert a képet,

13 majd 1932-ben a kismartoni járás műemlékeiről szóló hatalmas műben hét fény képiben részleteket is látunk: ezekről kiderül, hogy a XIII. századból való munka egyáltalában nem valami pepecselő minorita időtöltéséből származik, hanem olyan művész alkotása, aki megrázó erővel tudta érzékeltetni a megkínzott emberi testét, a mehékalakokban pedig a részvétet, a bánatot, a tehetetlenság fájdalmas érzetét. A metszet hűen adja vissza a szerkezetet. A fára szerelt pergamenen aranyozott háttériből válik ki a fekete keresztfa, rajta Krisztus megnyúlt alakja. A keresztfa rövidebb szárát téglalapalakú mező zárja le mindkét oldalról Mária, illetőleg ev. János gyászoló alakjával. A felső lezárás ismét kiszélesedik egy áldást osztó angyal mellképével, oldalt egy-egy angyalka. A legfelső kerek koronázásiban álló Krisztus félalakban. Prey a művet umbriai művésznek tulajdonítja, aki bizánci és toszkán hatások alatt állt. Eredetileg diadalívről csünghetett le, és még Bécsben sugárözönnel és két jól faragott angyalfigurával kereteitek. Frey külön is kívánt volna vele foglalkozni, de 193Hben Bécsiből Boroszlóba távozott, nem került többé hozzá a nagyszerű alkotás feldolgozásához.

14 Mint az egykori monarchia legrégebb függő képe, most már közismert lett a vimpáci feszület és 1944-ben értékének teljes tudataiban a festményt ismét odaszállították, ahol a legenda szerint első bécsi állomása volt, a Szent István templomiba : azt remélték, hogy a boimbázások elkerülik a világhírű dómot. Nem így történt, és így a vimpáci feszületnek is terjes megsemmisülés lett a sorsa. Ez is emeli a győri metszet értékét és az a körülmény is, hogy bár a festmény részleteiről szépszámmal van fényképfelvétel, egészében csak gyengék és elmosódottak. így kölcsönöz értéket ez is, a hatalmas műről való egyébként jelentéktelennek ható lapocska számára. Csatkai Endre 10 Mohi A., Wiimpasising. (Kiismartan, 1896) 14—15. 11 22 láb = megközelítőleg 7 méter, 14 láb = ugyanúgy 4 és fél méter, 6 hüvelyk = ugyanúgy 13 cm. 12 Thirring G., Sopron és a magyar Alpok. (Sopron, 1911) 102. Ez a méret persze túlzás. 13 Frey., Das Burgenland. (Wien, 1929) XIII. 14. 14 Csatkai — Frey., Die Kunstdenkmaele der Freisitaedte Eisenstadt und Rust und des Eisenstaedter Bezirkes. (Wien, 1932) XVI. 308^310. 131