Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948
tönözniök őket: ismerjék el, hogy a pártnak még létezik a jobboldala; utána segítenie kellett a baloldalt, hogy vitákat folytathasson a jobboldal ellen. A novembertől megindult vitákkal szemben erős ellenállás mutatkozott. Legfőbb érvük: ,,Párton belül levő vitákat le kell zárnunk 1 , hogy pártunk erősebben állja meg helyét és mint önálló és független párt teljesíthesse történelmi hivatását." 268 1947 decemberében már el lehetett mondani, hogy ,,,Az egység gondolata, az egymásrautaltság kérdése a két munkáspárt győri tömegeiben is elevenen él." De éltek és bomlasztottak a peyerizmus hívei, a munkásegység ellenfelei is. ,,A két párt szilárd együttműködése városunkban és megyénkben is alapja a demokrácia továbbfejlesztésének." 269 Abban az esetben lehet véglegesen győzni a reakció felett, ha a ,,gáncsvetők" félreállításával megszűnnek a „munkásegység győri akadályai" és ezzel erőteljesebb lehet ,,a munkásság és a parasztság szövetsége". A kommunista párt megyei bizottságának értékelése szerint a demokrácia három esztendős történetének gyengéi abból fákadtak, hogy a munkásegység nem volt olyan szilárd, amennyire ezt a történelmi helyzet megkívánta. 270 Marosán György a Győri Munkásban — 1948. január 1-én — ,,Az igazi béke esztendeje" című vezér ciklkében a következő értékelést adta: ,,Az elmúlt év utolsó hónapjaiban felismertük, hogy a bizonytalankodás, az ingadozás, érzelmek és tettek között nem a szocialistáik sajátossága, de nincs ínyére a dolgozóknak, a magyar népnek, amely annyit szenvedett és áldozott az elmúlt rendszerek, a fasizmus és a pusztító háború alatt. A magyar nép tisztán akarja látni, hova vezet útja és a szocialisták tudják, hogy ez az út a teljes szabadsághoz, a békéhez és a szocializmushoz kell, hogy vezessen." ,,Az új esztendőben a békének még határozottabb körvonalakat kell kapnia és hogy ez az év az igazi béke esztendeje legyen, meg kell erősítenünk szövetségünket a világ szabadságszerető népeivel, segítenünk kell legyőzhetetlenné tenni a munkásosztály nemzetközi összefogását." „Szorosabbá és valóban megbonthatatlanná kell tennünk a másik munkáspárttal való együttműködésünket, és bízunk abban, hogy sikerül végleg minden akadályt eltávolítani ennek az együttműködésnek útjából, sikerül minden olyan probléma felvetését kikapcsolni, amely a két párt és vele a magyar dolgozók építő munkálkodását megzavarhatná." 271 A kommunista párt politikája középpontjába az egyesülést állította. Kereste a közös útra lépés módszereit. Az akcióegység először az alapszervezeteknél vált szorosabbá. (Pl. a Győr-újvárosi szociáldemokrata és kommunista alapszervezetek — január 3-án — összevont taggyűlést tartottak, hogy megbeszéljék városrészük problémáit.) 272 Ezután — január 18-án — megalakult Győrött a Pártiskolát Végzettek Szövetségének (PVSz) csoportja, ahol az egység követelése határozottabb formát öltött (itt a kommunista és a baloldali szociáldemokrata vezetők találkoztak). Az elnökké választott szociáldemokrata párti megyei főügyész kijelentette: az osztályharc akkor lesz sikeres, ha ,, . . . összefogjuk erőinket és a másik munkáspárttal egyetértésben törekszünk célkitűzéseink megvalósítására". 273 Dömötör Ferenc, a kommunista párt megyei titkára az oszthatatlan munkásosztályról és annak — fejlődésben betöltött — szerepéről beszélt. A szo268 Uo. III. évf. 252. sz. 269 GyU II. évf. 273. sz. 270 Uo. III. évf. 1. sz. 271 GyM IV. évf. 1. sz. 272 GyU III. évf. 4. sz. 273 GyM IV. évf. 15. sz. 315
