Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948

tönözniök őket: ismerjék el, hogy a pártnak még létezik a jobboldala; utána segí­tenie kellett a baloldalt, hogy vitákat folytathasson a jobboldal ellen. A novem­bertől megindult vitákkal szemben erős ellenállás mutatkozott. Legfőbb érvük: ,,Párton belül levő vitákat le kell zárnunk 1 , hogy pártunk erősebben állja meg helyét és mint önálló és független párt teljesíthesse történelmi hivatását." 268 1947 decemberében már el lehetett mondani, hogy ,,,Az egység gondolata, az egymásrautaltság kérdése a két munkáspárt győri tömegeiben is elevenen él." De éltek és bomlasztottak a peyerizmus hívei, a munkásegység ellenfelei is. ,,A két párt szilárd együttműködése városunkban és megyénkben is alapja a de­mokrácia továbbfejlesztésének." 269 Abban az esetben lehet véglegesen győzni a reakció felett, ha a ,,gáncsvetők" félreállításával megszűnnek a „munkás­egység győri akadályai" és ezzel erőteljesebb lehet ,,a munkásság és a paraszt­ság szövetsége". A kommunista párt megyei bizottságának értékelése szerint a demokrácia három esztendős történetének gyengéi abból fákadtak, hogy a mun­kásegység nem volt olyan szilárd, amennyire ezt a történelmi helyzet meg­kívánta. 270 Marosán György a Győri Munkásban — 1948. január 1-én — ,,Az igazi béke esztendeje" című vezér ciklkében a következő értékelést adta: ,,Az elmúlt év utolsó hónapjaiban felismertük, hogy a bizonytalankodás, az ingadozás, érzelmek és tet­tek között nem a szocialistáik sajátossága, de nincs ínyére a dolgozóknak, a ma­gyar népnek, amely annyit szenvedett és áldozott az elmúlt rendszerek, a fasizmus és a pusztító háború alatt. A magyar nép tisztán akarja látni, hova vezet útja és a szocialisták tudják, hogy ez az út a teljes szabadsághoz, a béké­hez és a szocializmushoz kell, hogy vezessen." ,,Az új esztendőben a békének még határozottabb körvonalakat kell kapnia és hogy ez az év az igazi béke esz­tendeje legyen, meg kell erősítenünk szövetségünket a világ szabadságszerető népeivel, segítenünk kell legyőzhetetlenné tenni a munkásosztály nemzetközi összefogását." „Szorosabbá és valóban megbonthatatlanná kell tennünk a másik munkáspárttal való együttműködésünket, és bízunk abban, hogy sikerül végleg minden akadályt eltávolítani ennek az együttműködésnek útjából, sikerül min­den olyan probléma felvetését kikapcsolni, amely a két párt és vele a magyar dolgozók építő munkálkodását megzavarhatná." 271 A kommunista párt politikája középpontjába az egyesülést állította. Kereste a közös útra lépés módszereit. Az akcióegység először az alapszervezeteknél vált szorosabbá. (Pl. a Győr-újvárosi szociáldemokrata és kommunista alapszerve­zetek — január 3-án — összevont taggyűlést tartottak, hogy megbeszéljék város­részük problémáit.) 272 Ezután — január 18-án — megalakult Győrött a Párt­iskolát Végzettek Szövetségének (PVSz) csoportja, ahol az egység követelése határozottabb formát öltött (itt a kommunista és a baloldali szociáldemokrata vezetők találkoztak). Az elnökké választott szociáldemokrata párti megyei fő­ügyész kijelentette: az osztályharc akkor lesz sikeres, ha ,, . . . összefogjuk erőin­ket és a másik munkáspárttal egyetértésben törekszünk célkitűzéseink megvaló­sítására". 273 Dömötör Ferenc, a kommunista párt megyei titkára az oszthatatlan munkásosztályról és annak — fejlődésben betöltött — szerepéről beszélt. A szo­268 Uo. III. évf. 252. sz. 269 GyU II. évf. 273. sz. 270 Uo. III. évf. 1. sz. 271 GyM IV. évf. 1. sz. 272 GyU III. évf. 4. sz. 273 GyM IV. évf. 15. sz. 315

Next

/
Oldalképek
Tartalom