Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Krammer J.: Egy győri „magyar Hebel”
pontosan megadva könyvészeti adatait, még az árát is: 1 Ft, sőt azt is megemlíti, hogy Lasz Samu 41 olvasmányt közöl szabad átdolgozásban, köztük néhányat más szerzőtől is. Mint érdekességet kiemeli Kemény Ferenc, hogy a Schatzkästlein Herczeg Andrásról szóló egyedüli magyar tárgyú elbeszélését Lasz nem vette fel, amit Kemény különösnek talál. A győri magyar Hebel évszám nélkül jelent meg, de a Néptanítók Lapjában közölt ismertetés alapján megállapítható, hogy 1892-ben látott napvilágot. Szerzőjét egy ilyen olvasmány gyűjtemény megjelentetésére az ösztönözhette, hogy abban az időben általános volt a törekvés alkalmas ifjúsági olvasmányok szaporítására, olcsó ifjúsági könyvek kiadására. Mintául szolgálhattak a fővárosban megjelent hasonló kiadványok, így a Mayer Miksa szerkesztette Aranybánya. Mulattató és tanulságos olvasmányok. Á magyar nép és az ifjúság számára. Budapest, Lampel R. könyvkiadása, 1878-ban. — Mayer Miksa szerkesztésében évszám nélkül, ugyancsak Lampel R. kiadónál Kincsesszekrény címmel is jelent meg hasonló gyűjtemény, ez azonban nem Hebel művének fordítása. Hebelre irányította Lasz Samu figyelmét az is, hogy a gimnáziumi tanterv (1880-ban) és a reáliskolai (1886-ban) Hebelt azok között az; írók között nevezi meg, akikből alkalmas szemelvények vehetők fel a felsőbb osztályok német nyelv oktatásának tankönyveibe. A következő évtizedek gazdag tankönyvirodalma tanúskodik arról, hogy a szerzőik ezt meg is fogadták, s amint láttuk, 1895-ben, ill. 1896-ban a Schatzkästlein az iskolai írók tárában megfelelő válogatásban külön kötetként is megjelent. Lasz Samu magyar Heb el j énéi elsősorban az a meglepő, hogy noha oroszlánrészben Hebel-olvasmányokat hoz (általában kevés módosítással), különösebben nem emeli ki Hebel szerzőségét. A címlapon csak ennyi olvasható: Hebel után írta Lasz Samu (kiemelés toieih: K. J.). A két magyarországi iskolai Schatzkästlein-kötet elé írt előszóban mindkét szerző részletesen ismerteti a badeni írót, méltatja érdemeit, kiemeli értékeit. Lasz Samu Bevezető-jében meg sem említi Hebelt, szerzőtársát Barabás Ferenc bácsiban jelöli meg: „Egyik jó barátom, a ti Barabás Ferencz bácsitok, ki annyi szép versikét írt már a gyermekeknek, kezet fogott velem e munka megírásában, mert ő is úgy szeret benneteket, mint én. — Ketten dédelgettük ezt a kis gyűjteményt, miként az édesanya a jó gyermeket. A kincseket szépen egymás mellé raktuk, így készült meg a „Kincses szekrény". Igaz, ezekből a sorokból is kiviláglik, hogy az összegyűjtött olvasmányokat nem saját írói alkotásának vallja. Ezt még kifejezettebben mondja az előző bekezdésében:, „A miről én mint tanár — az ifjúságnak: néktek, édes gyermekeim, a tanári székben és az író tollal évek óta hű barátja — olvasgattam, abból is szedegettem ki egyet-mást és összegyűjtöttem a ti számotokra." Persze világosabb, egyszerűbb beszéd volna: ha megjelölte volna forrását, elmondta volna J. P. Hebel „kalendáriumának" nagy népszerűségét, közkedveltségét, s róla is elmondott volna egyet-mást. Elsősorban ezt hiányoljuk magyar Héberjében. Mert az bizony túlnyomó többségében Hebel (a 41 olvasmány közül 6 nem az: A vasúti mozdony, Szegény madárkák! A táviró gép, A cserebogár, Magyar vagyok!, A cinegefészek. Amint e címekből látható, ezek részben újabb technikai vívmányokról szólnak, vagy külön nevelői célzattal készültek. írói szempontból nagyon el is maradnak a költői Hebel-írások mögött), itt-ott módosítva, magyar nevekkel átszőve, rövidítve, de egyébként megőrizve az eredetit, igaz, nem valami sikerült fordításban. A hat színes képet is németországi Hebelkiadásból vette át a szerző, közben tréfás dolog is történt vele: a címlapra olyan 15 Arrabona 225
