Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

gazdagságát látva, láttak hozzá az eredet kérdéseinek megoldásához,

32 Nagy anyagismerettel kutatták végig a számba jöhető területeket. A nyugati sodrony' zománcos emlékek javarésze kimutiathatólag hazánkból került oda, vagy a hazai emlékek helyi utánzataként keletkezett. Az Athosz-hegyi zománcok, akárcsak a^: oroszországiak, perzsiaiak és afrikaiak mind későbbiek annál, semhogy az eredet kérdésénél számbajöhetnének. Hampe.l József a megoldást abban látja, hogy a sodronyziomámcok növényi mintái magyar jellegűek s ezen fordu] meg' az egész kérdés, „ . , . hímzésben, faragásban, festésben széltében dívó mustrák a hazai, mesterek által érvényesültek a hazai ötvösségben s így kapott az addiglan idegenszerű ötvösművészet sajátos hazai színezetet . . . Ezeket a mustrákat színesen, ahogy kivarrva látta, ráhelyezte az idegen földről kapott merev gótikus tárnok, stylizált levélcsomók és monoton filigránműves mezők közé, s a színhatásokat a rég ismert zománcos anyaggal helyettesítette."

33 Mindezeket és a darabok hazai sűrűsödését figyelembevéve szerinte a sodronyzománe a hazai ötvösök találmánya, a XIV. század vége és a XV. század idejéből. Pulszky Ferenc is felismerte a sodronyzománcos mintáknak az úrihimzésekke] való kapcsolatát, A, hazai eredettel szemben először Radisics Jenő hívta fel a figyelmet az északolasz, friauli sodroinyzománcokra és lehetőnek vélte, hogy nálunk is északolasz mesterek honosították meg ezt az ötvöseljárást. Radisics véleményét Mihalik Sándor dolgozta ki és egyik tanulmányában —• s azóta is — bizonyíthatni vélte az olasz mesterek elsőbbségét.

34 Szerinte az Aostában őrzött karereklyetartón már a XIII. század végérő] ismeretes a sodronyzománc. Ám az ereklyetartó karról az aostai kincstár feldolgozója Toesca már megírta, hogy csak a bizánci zománc korai, a többi XIV. századi.

35 Még ennél is tovább ment J. Braun, előbb említett munkájában, ahol is megírta, hogy Mihalik S. téved, mert a sodronyzománcok késői pótlásai az elveszett rekesz-zománcoknak, és XV. századiak.

3(i 1963-han Aostában hosszan tanulmányozhattam az ereklyetartót és teljes egészében Braun páternek kell igazat adnom: a két sodronyzománcos korong bizonyíthatóan későbbi rátétéi (más a szerelés, más az alaplemez kivágása stb.).

31 Ezzel azonban elesett Mihalik Sándor egyetlen a mieinknél korábbira keltezhető érve, a sodronyzománc olasz kialakulását illetően. Anélkül, hogy akár az, előbbieknél, akár a, következőkben részletekbe mennék, ismertetem, hogy a magam részéről milyen lehetőséget látok a származtatás megoldására. Űgy látom,, hogy Pulszky és Hampel helyes irányba indult el: 32 Az idézetteken kívül Mihalik József, Nagy Géza, Éber László és mások roRlalkoztak sodronyzománcainkkal. A kérdés kitűnően összegyűjtött irodaimáit lásd Mihalik S., L'origine dello smalto filogranato, (Róma, 1933). 33 AÉ (1881) 117; sokszor foglalkozott a sodronyzománccal, a színek időrendjével, az ötvösiskolákkal gib. Különösen kiemelendő AÉ (1887) 97—131. (Egy fejezet hazai ötvösségünk történetéből) és AÉ (1892) 18—33 (A középkori sodronyzománc kérdéséhez — Kövér Béla névvel jelzett tanulmánya.). 34 Vö. 24. és 32. jegyzetet. — Legutóbb is ebben az értelemben írt L'émaillerie de 1' ancienne Hongrie. Corvina, (Bpest, 1961) 21. sk. lapjain. 35 Toesca., Aosta. (Róma, 1921) cat. n. 127 (A Cat. d'Artte e di Antichita sorozatban Ser. I. fasc. I.). 36 Braun., i. m. 545. — Mihalik Sándor vitába száll Braunnal (Mihalik S., Denkmäler und Schulen des ungarischen Drahtemails im Ausland. Acta hist, artium ASH. V. (1958) 104), pie érvei az ereklyetartó tüzetes tanulmányozása után, nem (tarthatók fenn. 37 Hálás köszönetemet kell itt kifejeznem Monsignore Vezier Főtisztelendő úrnak, aki lekötelező szívességgel adta meg beleegyezését az ereklyetartó hosszas, beható tanulmányozásához. Munkám eredményeit a győri hermáról készülő nagyobb monográfiámban teszem közzé. 185