Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

cranyszállal szegett, színes úrihimzéseink valóban nemcsak mintáikban, hanem hatásukban is (sodrott szálszegés, benne színes felületek) tökéletes másai sodronyzománcainknak. Valójában, természetesen fordított a helyzet: sodronyzománcaink másai a hímzéseknek. Ám ilyen korai időkből nem maradtak hímzéseink. Ez igaz, de megmaradtak a sírokban a hímzett-gyöngyös párták maradványai és úgy érzem, hogy ezeknek döntő jelentőségük van a sodronyzománc eredetkérdésében. Némelyik pontosan olyan párta lehetett, mint a drezdai Dorottya herma scdronyzománcos pártája, vagy most már fogalmazhatunk így is: a Dorottya herma pártája sodronyzománc segítségével utánozza a magyar lányok gyöngy ös-himzet ; pártaviseletét. E párták bemutatására, most mindössze az egyik kaszaperi sírnak Bálint Alajos által közölt jegyzőkönyvét idézem: ,,A fejet egészes körülvevő koszorúpártát a 88. sírban találtuk. Gyékénykoszorúja nem ért egészen körbe. Elől nyolc virágcsokro-cska, hátul aranyozott fonálból készült csipkés bársonyszalag díszítette. A virágcsokrok mind a négy sziromlevele ezüsthuzalból készült. Végeik visszahajlanak. A spirálisiok közeit ezüstszállal szőtték be. A sziromlevelek között 2—3 szál spirálisból készült porzó volt, selyemszállal körülcsavarva, egyegy porzó végén két-két zöldes-színű gyöngy és egy-egy flitter helyezkedett el. Egy virágcsokrocskában bibeszálat is találunk; amelyet könnyű volt felismerni, mert a hozzátartozó gyöngy sárgaszínű. A csokrocskákat selyemszállal körülcsavargatva, gyékényszálon erősítették."

38 Sok XIV. századi ásatási példával szaporíthatnék ezt a leírást s meg is teszszük a kérdés részletes kidolgozásakor. Most legyen elég ennyi. A hímzett pártákon kívül a viselet is ilyen gyöngyös-színes lehetett, Ezt a Curtea ide Arges-ben talált havasalföldi fejedelmeken levő Anjou-címeres viseletek bizonyíthatják.

39 A fehér s más színű gyöngyöket vékony, arany- vagy ezüst-szalaggal áttekert szálakkal varrták-szegték, ugyanígy a színes betéteket is, A szegélyek sodronyvarrását és a Sizíneket utánozták a sodronyzománccal ötvöseink. Felvetődött az a lehetőség is, hogy gyöngyös és korongos középkori pártáink nyugati erede^ tűek.

4(1 Ám azóta bőséggel ismerünk korongos-díszű pártákat a honfoglaláskor magyar leányainak sírjaiból, s ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a párta ősi hagyaték volt az Anjouk korában.

41 Sajnos a XII—

XIII. századból eddig csak néhány sírt i-merünk, úgy, hogy a közvetlen folyamatosságot nem tudjuk leletekkel nyomon követni. A sodronyzománc kialakulásának menete tehát szerintem a következő. Adva volt hazánkban a sokszínű fémszálas körülvarrással, gyöngyökkel ékesített díszviselet. Ez feltehetőleg honfoglaláskori örökség, hiszen tarsolylemezeink palmettaleveleinek szegélyén megtaláljuk a felvarrást jelző sodronyszerű rovátkát. Amikor az ötvösök-szobrászok olyan feladat elé kerültek — a gótikában — hogy ilyen viseletben, vagy pártában kellett valakit ábrázolniuk, akkor nyúltak ahhoz a zománcváltozathoz — feltehetőleg ők találták ki — amelynél a rekeszeket éppen ilyen sodrott huzal alkotta. A Szent László hermánál már Hampel József i:; észrevette azt, hogy az ötvös szövött mintákat utánzott. A már egyszer létre38 Vö. Bálint A., A kaszaperi középkori templom és temető. Dolg. — Szeged. XIV (1938.). 39 Draghiceanu, V., Curtea Domneasca din Arges. Bul. Corn. Mon. Ist. X—

XVI. (Bucuresti, 1923} 40 Pl. Gerevich L., A csuti középkori sírmező. BudRég. XIII. 162. 41 Szabó K., Honfoglaláskori párták. Folia Arch. VII. (1955) 123—125. 186