Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Sáry I.: Győr megye népiskolai viszonyai a közigazgatás tükrében 1869–1873

Iáinkat." 1867—1868-ban ismét árvíz vitte el a szénatermést. 1869-ben tűz­veszély miatt a község 700 forintért vett fecskendőt, melyet máig sem fizetett kj. Ezek után, ha a jegyzői és tanítói hivatal elválasztására kerülne sor, a köz­ség ezen újabb teher elviselésére képtelen volna. 34 A fizetéssel kapcsolatos al­kudozások jellemző példája a medvéi r. tanító esete, aki éveken keresztül hiába kérte fizetését a községtől. 1873 augusztusában a következőket írta a szolga­bírónak: „azt már előre többen meg is Ígérték, mondván, hogy a gabona most nagyon drága, majd ha olcsóbb lesz akkor fizetnek." 35 Az illetmény behajtá­sára a főszolgabíró a község bíráját utasította. Az eljárás csak részben hozott eredményt, mert a tanító 1873. november 1-én ismét a szolgabíróhoz folyamo­dott. Beadványában felhozta, hogy a község lakói a vasárnapi iskoláztatásért járó díjat „kereken megtagadták, mondván, hogy azt a kormánynak kell meg­fizetni. Többen pedig különféle fenyegetésekkel állottak elő, ha azt követelni merészelem; ki kell dobni a mestert, — hogy merészeli a községet bolygatni járandóságáért." ... „Tekintetességed tudja, úgy hiszem, mily rózsás a tanító helyzete, és ha a tanitó ezért bántalmaztatik csupán azért, hogy az iskolába való járást sürgeti, és keservesen megszolgált illetményét követelni bátorkodik, miként lehet majd aJkkor követelni azt, hogy kötelességének teljesítéséhez kedve legyen." 36 Ezek után csak a főszolgabíró helyszíni kiszállásával lehetett az ügyet elintézni. A tanítói illetmények behajtása az esetek sokaságában csak pandúrok kivezénylésével és végrehajtás útján történt meg. A tanítók fizetése a megye több községében még a törvény szerinti mini­mumot sem érte el. 1873-ban például a következő községeknél a tanító évi fi­zetése alig haladta túl a 100 forintot: Felpéc rk.: 120 Ft. Rétalap rk.: 125 Ft. Ság rk.: 105 Ft. Szerecseny ev.: 148 Ft. Vargyias Endre tanfelügyelő ismertetve a tankerület községeinek népiskolai állapotát, a fentiekre vonatkozóan 18744>en a következőket írta: „Mindezen helyeken de meg általán égető szükség a tanítói fizetések méltányos és a kor és vidék igényeihez mért felemelése. Különben az öregebb tanerők elhalván a fiatal nemzedékből alig kaphatni ily nyomorult díjazás mellett képzett egyéneket — pedig az iskolának lelke a jó tanitó." 37 A fizetés csekélysége következményeként előfordult, hogy egyes községekben hónapokig, vagy évekig nem volt tanító. Csikvánd községben például 1873-ban a következő állapotok uralkodtak: „A kath. hitközség, mely többnyire zsellé­rekből, napszámosokból s cselédekbői áll, oly szegény, hogy egy tanító eltar­tására teljesen képtelen. Zalka János győri megyéspüspök 1868-áki évben vett ugyan egy zsöllér házat iskolának az egyházközség részére, de a ház jelenleg is bérbe adva van, s a bérlő Kozma György kőműves mester tanitja téli idő­szakon át néhány hónapig a kath. gyermekeket." 38 A tanítói képesítést tekintve 1872-iben Győr megyében 40 oklevél nélküli tanító tanított. Főleg ezek képzésére, valamint az új módszertan megismertetése céljából került sor póttanfolyam beindítására. A tanfolyam Vargyas Endre ve­zetésével 1872 augusztusában nyílt meg, melyen a megye 153 tanítója vett részt. A jelenlevők hat héten keresztül, napi hat órán át ismerkedtek meg a köteles tárgyak előadásának módszertanával. Vargyas Endre beszámolója szerint a 34 GyÁL Sokoróaljai felső járás főszolgabírói iratok 665/1869. 35 Uo. Tósziget-Csilizközi járás főszolgabírói iratok 2434/1873. sz. 36 Uo. 3029/1873. sz. 37 GyK (1874) jún. 11. 47. sz. 38 Uo. 33 Arrabona 513

Next

/
Oldalképek
Tartalom