Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Vörös K.: Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850–1881
szemben Győr további ellenállása s még az 1900-as évekig ismétlődő kétségbeesett kísérletei gabonakereskedelmének feltámasztására eleve bukásra voltak ítélve. S ha Győr egyes, régi pozícióját visszaszerezni kívánó kísérletei még sokáig aggasztják is Budapest gabonakereskedőit (mint azt a Pester Lloyd 1884. évi, Baynál részletesen ismertetett támadása és a körülötte kibontakozó polémia szépen mutatja), a XIX. század végén végre létrejött győri közraktár rövid fennállása után 1905-ben bekövetkezett leégése (mely után a felépítésére már nem is akad vállalkozó) a győri gabonakereskedelem feltámasztására irányuló, logikailag bármilyen szépen is alátámasztott kísérleteknek végleges bukását és teljes reménytelenségét mutatja. 27 8. Budapest nagymalomiparának már idézett jeles monográfusa Győr és Budapest a gabonakereskedelem kézbentartásáért folyó harcában a Győr által képviselt bécsi és a Pest által képviselt hazai kereskedelmi érdekek összeütközését látja. 28 Győr és Bécs kereskedelmi — és éppen gabonakereskedelmi — kapcsolatainak közismerten szoros volta és Győr letört gabonakereskedőinek végül is Bécsbe húzódása ezt az álláspontot valóban alátámasztani látszik. Mégis úgy véljük, hogy sajátszerűen Győr történetének szempontjából a kérdés árnyaltabb, a győri kereskedelem korabeli vezető cégeinek és személyeinek: genezisüknek és kapcsolataiknak egyenkénti analitikus vizsgálata lenne szükséges. Kétségtelen ugyanis, hogy — legalábbis a fejlődés bizonyos időszakában — Győr és Bécs gabonakereskedelme egymástól kölcsönös függésben volt: a bécsi vevő legalább annyira rá volt utalva a nagymennyiségű gabonát aránylag olcsó áron eladni képes győri kereskedőre, mint az a biztos bécsi piacra. Hogy ezeket a lehetőségeket végül is egy hazai (amit a kereskedő polgárság magyarnyelvűségéről szóló refomkori adatok sejttetnek) talajból kinőtt kereskedő polgárság ragadta-e meg (sorai között esetleg a hanyatló Komáromból áthúzódott elemekkel?), vagy Bécs osztrák kereskedőinek győri expozitúrája? — s ennek az expozitúrának szolgálatában mennyiben álltak helyi, esetleg német eredetű erők és mennyiben személyükben is osztrák eredetű ügynökök? — s hogyan változott meg a győri gabonakereskedelem virágzásának e fél évszázada alatt e feltehetően különböző eredetű rétegek egymáshoz való aránya számszerűleg? és gazdasági súlyát és összeköttetéseit illetőleg? — a válaszokból olyan tényezőkre derülhet fény, melyek ha a fejlődés során Győr gazdaságilag végül is kétségtelenül egyre inkább Bécs függvényévé válását nem befolyásolhatták is döntően, a város társadalomtörténetének szempontjából még mindig rendkívüli jelentőséggel bírnak. Olyan jelentőséggel, mely e rétegek kialakulását, társadalmi és gazdasági kapcsolatait, vagyonuknak és jelentősebb személyeinek a győri kereskedelem bukása utáni útját Győr újkori történetének egyik, a város 27 A vitára lásd Bay i. m. 193—205., — Győr kereskedelmének hanyatlására uo. 187. 11. (Nóvák okos fejtegetései stb.). 28 Sándor i. m. 362. — ám ennek ellenére sem tekinthetjük csak képmutatásnak a győri gabonakereskedőknek az 1887. évi vitában a pestiekhez címzett azon keserű szemrehányásait (melyeket még a századfordulón is megismételtek), hogy a hazai gabonakereskedelmet az ő Győr letörésére irányuló politikájuk játszotta végül is Bécs kezére. Magunk részéről Győr szerepében hajlandók vagyunk egy legalább annyira sajátosan hazai polgárosodás teljesen ki nem fejlődhetett típusát látni, mint amilyennek Debrecen esetében egy másik típusát már felfedezték, s melynek meglétét Győr sajátos, 1848—49. évi szerepe is igazolja. Mindez, függetlenül a fejlődés tényleges végeredményeitől, kívánatossá teszi az e ki nem bontakozhatott fejlődésben meghúzódó erők vizsgálatát. 489
