Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
molnárok 1828. május hó 15-én kelt és a gönyüi molnármesterek kérésére megírt bizonyító leveléből is. A csallóköz-aranyosi hajósmolnárok ebben a levelükben arról tájékoztatták gönyüi mestertársaikat, hogy céhük tagjainak közösen hozott „rendtartása" szerint náluk ha a saját malomállásaikban valamelyik malom a másikat „ki üti vagy veri... ha szerencsétlenségből történt" az esetleg okozott kárt nem kell megtéríteni. Ha azonban „ .. . az kár fellyebb való révekből vagy is más Szomszéd Vármegyebeli révekből jönne vagy történne .. .", az okozott kárt annak okozójával megfizettetik. Az idegen révbeliek velük is kártérítést fizettetnek, ezért az aranyosi hajósmolnárok is azt fogják tenni másokkal ezután is. 24 Hosszú ideig tartott az egyezkedés Lajthner és Gottlieb győri és a gönyüi malomtulajdonosok között. A régi céhszokások szerint azonban nem lehetett vitás, hogy Lajthner és Gottlieb molnármesterek az okozott kárt tartoznak megfizetni, mert Vének község Gönyü felett van, tehát a gönyüi malmokat megrongáló hajósmalom „fellyebb való", idegen révből szabadult el. 2. Tóth József molnármester az 1828. év egész telén a győri vár alatt teleltette malmát. Kikötésre malomkötelet és vasmacskát használt. Szilber Jakab akkori céhmester többször figyelmeztette veszélyes és helytelen eljárására és arra, hogy malomkötele a télen el fog rothadni. Tóth József a céhmester jószándékú intéseit nem szívlelte meg, hanem alighogy a tavasz megérkezett, ugyanazzal a megbízhatatlan kötéllel kötötte malmát az „öreg Dunára". Az „alább álló" malmosgazdák panaszára a céhmester kellő időben ismét figyelmeztette Tóth Józsefet, hogy malmának bekötésére jó és megbízható kötelet használjon, mert ha a malma elszabadul és az alább álló hajósmalmok bármelyikében valami kár esik, azt „ ... önön magának tulajdonítsa ..." és az okozott kárt meg kel] térítenie. A molnármesterek aggodalma helyesnek bizonyult, mert 1829. május hó elején Tóth József malma a malomszegről csakugyan elszabadult és az alatta álló malmokban igen jelentős károkat okozott. Különösen nagy volt a károsodása Molnár Ignác mestertársának, akinek a nagyerejű összeütközéstől a malomszege is kimozdult a helyéből. A május hó 10-én tartott céhgyűlésben a céh tagjai megállapították, hogy mestertársaik malmaiban esett nagy kártételt Tóth József nemtörődöm gondatlansága, különösen szófogadatlanság a okozta. A céh tehát a „Szó fogadatlan Vakmerő és Nyakas embert" vétkes nemtörődömségeért 24 forint pénzbírsággal sújtotta. Kötelezték továbbá arra, hogy Molnár Ignác költségeit fizesse meg és mert Molnár Ignác malma „az meg erőltetett Szegen" tovább nem őrölhet, Tóth József mielőbb gondoskodjon arról, hogy Molnár Ignác mestertársa ebben az évben semmi körülmények között „malom nélkül ne maradjon."® 3. A hajósmalmok már akkor is útjában voltak a hajózásnak, amikor még a hajókat lovakkal, ökrökkel vontatták vizeinken. Az 1758-ban Gönyün tartott úriszék határozata is figyelmeztette a molnárokat arra, hogy a malomszegeket csakis ,ott verhetik be, ahol a bekötött hajósmalmok mellett a hajók mindenféle veszély nélkül fel és le szabadon közlekedhetnek. De ugyanakkor a hajósokat is óvatosságra és kellő éberségre intették, mert „ ... ha valamelly Hajoss röstsége és vigyáztalansága miatt valamelly Malomban kárt tenne, a kár vallott 24 Uo. 25 Uo. 421
