Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

oda evedzvén, akkor tapasztaltuk, hogy valójában egy el sűllyedett Malmot viszen a' Duna, de már akkor a' Malom-ház le fordultt és a' Készség tartotta a' Malom-iházot, 's igy két darabban jött, tsak a' Malom-láncz tartotta őszve. — Még ekkor a' Malomnak pallóján láttunk a' Legényemel együtt mintegy 20. Zsákra való Jószágot, 's ha erő és jo erős Ladik lett volna, ezt meg lehetet volna menteni. így annak utánna látván, hogy Legényemmel nem vagyunk 'elegendők segétteni, előre a' Gőnyői Malmok felé el evedzvén, lármáztunk: „Vigyáz Gőnyői Molnár! mert süllyedt Malom megy!" 's a' mint a' Gőnyői Malmok állását tudom, tehát ezen sűllyedet Malom Szombathelyi Jósef Gőnyői Molnár Mesternek Malmát űtőtte ki előszszőr, 's ugy tovább is több Károkat tett, — De minek utánna láttam, hogy a' Gőnyői Molnárok mind talpon voltak, Magam Legényemmel viszsza ladik óztam Néma félre a Malmomhoz." Ezután Nagy Ferenc 22 éves, nagybodaki születésű molnárlegényt hallgatták ki, aki ugyancsak eskü alatt vallotta: „Azon Kérdésbeli November 6 kán Szombat Napon magam Molnár Legény pajtásomal Jámbor Győrgyei együtt Lajthner és Gottlieb Győri Molnároknak Cselédjei Vinek alatt való Malmában voltunk, de mivel előtte való Napokban Gottlieb Gazda három Kővágó Csákánt Győré élesitteni vitt, mellyeket Útjában a' Deregléből el lopatott, tehát tsak két Kővágó Csákán maradott a' malomban, ez is mind a' kettő tompa lévén, — Gottlieb Gazdánk azt parantsolta, hogy vinnénk bé Vinekre elesitteni; — Jámbor György pajtásom nem akart maga be menni, engem is el hivott Magával, Ojollehet én azt ellenezvén, hogy mind a' ketten el menjünk, 's a' Malmot ily nagy Árvízzel és Széllel űressen hadjuk:) még is mind addig nógatott, a' Víztartót is le eresztette, s' a' Malmot is meg állította hogy mind a' ketten azon Szombat Nap d eilest Uzsonna tájban bé mentünk a' Vineki Kovátshoz, de ezt otthon nem találván onnént a' Vineki Birohoz mentünk, hogy tőle tűzellő fát kérjük, — De ezt sem találván oda haza a' szomszédos Kortsmában pajtásság Kedviért bé mentünk, ottan három Itze Bor mellett egész setét Estveiig mulattunk; •— Innént a' Kortsmárol ismét a' Vineki Biro házához mentünk, ottan Kenyeret és Túrót falatoztunk, és a' Birotul tűzellő fát kérvén, a' Ladikunkra raktuk, hogy majd a' Malomba el viszszűk; — Ki is mentünk az öreg Dunára, de előbb Tóth János Malmához érvén, itten Győrből hozott Dohányunkat Magunkhoz vettük, 's igy ladikáztunk még annak utánna. a' Magunk Malma felé, de már akkor a' hűltt Helyét találtuk a' Malmunknak, —> Ezen meg döbbenvén tüstént le felé ladikozván a' Némái Komp- járásnál (:a' hol is egy fel menő Napoló terhes Hajóra találtunk:) tudakoltuk, hogy nem láttak é egy Malmot a' Dunán úszni? A' Hajósok azt felelték, hogy ők nem láttak, — ezzel mi fel felé a' Tordára viszsza fordultunk, azt gondolván, hogy a' Malom ott fen akadott, de ott sem találván meg a' Malmot, ismét alá fele ladikoztunk egészlen Gőnyőn alul a' Verebeli Szigetig, a' hol is Major János Malmához ki szálván, itt tudtuk meg, hogy minő veszedelmet és Károkat okozott Lajthner és Gottlieb Malma. Mi a' Major János Malmában akkor éjjel meg háltunk, és más nap ugy mint November 7 kén Vasárnap le ladikozván egészlen a' Lovadi — Malmokig, itten a' Tégla — háznál ki tette a' Malmunkat a' Szél, a' hol mái napiglan is a' szárazon vagyon. Mivel pedig Gazdáink nem tudták mi tőrtént légyen, én Lovadról Győré gyalog fel mentem, és a' Gazdáinknak a Kárt és Szerentsétlenséget bejelentettem." A kihallgatást december hó 3-án Győrött folytatták. Nemes Tolnai András 38 éves, Vének helység bíróját hallgatták ki, aki szintén eskü alatt a következő vallomást tette: „A Kérdésben meg emiétett Napon November 6 ik Napján Szombaton magam a' Sz:Iványi földre voltam, onnént Uzsonna után haza for27* 419