Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

szerű, a fejlődés menete által diktált következményei voltak. Közülük különösen az alispáni választások körül kialakult gyakorlat érdemel említést, amely a XV. század végén már általában szabad keretek közt folyt le. Az 1504. évi II. törvénycikk azután ezt a jogszokást kifejezetten is megerősítette, amikor — többek közt —• kimondotta azt, miszerint az alispán megválasztásának elengedhetetlen követelménye, hogy a vicecomes személyével kapcsolatosan a megye nemessége kinyilvánítsa beleegyező akaratát. De visszatérve még egyszer a megyei autoritás kérdésére, a mátyási politika rugalmasságának és egyben sokrétűségének jellemző momentumaként lehet elkönyvelni, hogy a köznemesség befolyásának emelésére és a comitatus-ok védőbástyaszerű kiépítésére irányuló erőfeszítéseket nem gyengítették azok az engedmények, kedvezmény-nyújtások, amelyek ugyanebben az időszakban —• a királyi család örökösödési jogának elismertetése érdekében — bizonyos vonatkozásokban észlelhetők voltak. — Ez a diplomatikus közeledési szándék főként az egyházi szervek, az egyházi nagybirtokosok felé nyilvánult meg és kézzel fogható bizonyítékai a királynak Győr megyéhez (kivált Pannonhalma révén), illetve a székhelyéhez fűződő szorosabb kapcsolatából is születtek. Ilyen bizonyíték pl. az egyik 1486-ban kelt donációs levél, melyet az uralkodó Győrön való átutazása alkalmával adott ki, a Johannita lovagrend Szt. Jánosról elnevezett egyháza számára. A dokumentum értelmében a templommal szomszédos földterület tartós jelleggel mentesült az adózás alól, Kóny község adójövedelmei pedig örök jogon az eklézsia javára álltak rendelkezésre.

65 Ugyancsak ide sorolható Mátyásnak 1489-ben kiadott ama oklevele, amely az akkori tűzvésznek áldozatul esett győri házak polgárainak hat évi adómentességet biztosított az összes királyi járandóságokra vonatkozólag,

66 mert ez a kedvezmény közvetve lehetővé tette az egyházi földesúrnak fizetendő telekadó — az úgynevezett terragium —• és az egyéb szolgáltatások lerovását. — De legjellemzőbb ebből a szempontból a szintén 1489-ből származó — a győri káptalan hiteleshelyi levéltárában őrzött —• királyi rendelet, amely a korábbi uralkodók hasonló szellemű parancsát juttatta érvényre. Ez a resolutio újólag felhívta a világi földesurak — hangsúlyozottan a Győr megyeiek •—• figyelmét, hogy az őket megillető kilencedet csak az egyházi tized beszedése után merjék követelni j obbágyaiktól.

61 Mátyás hirtelen bekövetkezett halálával azonban a helyzet lényegesen megváltozott, Jagelló Ulászló ugyanis részben nem sokat törődött a központosítás elért sikereinek továbbfejlesztésével, részben az erőviszonyok fokozatos visszabillenése és a trónkövetelők sorozatos akciói folytán nem is tudta megfelelő eréllyel folytatni a Hunyadiak centralizációs politikáját. A bárói rend uralma újból megerősödött és hatalmi, valamint vagyoni előretörésében a köznemesség egy részét is magával rántotta, aminek káros visszahatásai a nemesi megye belső életében csakhamar érezhetőkké váltak. Az időközben megalakult köznemesi párt főmozgatói a nobilis réteg olyan tagjaiból kerültek ki, akik birtokaik nagysága szempontjából megközelítették a feudális nagyurak szintjét és a Habsburgellenes nemzeti jelszavak hangoztatása mellett csak a saját hasznukat, érvényesülésüket keresték. — Nem lehet kétséges, hogy az egyensúlyi helyzetnek ez a felbomlása a Mátyás alatt megerősödött nemesi comitatus-ok önkormányzatra támaszkodó működését ismét a hatalmi érdekeltségek irányába és befo65 Győri Káptalan Magánlevéltára. Cimelio—Theca II. 36. 66 Teleki J., A Hunyadiak kora Magyarországon. (Pest, 1863) XII. 469. 67 Győri Káptalan Hiteleshelyi Levéltára. Cth. V. 213. 231