Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

lyása alá terelte. — Eltekintve attól, hogy a nádori és országbírói igazságszolgáltatás gyakorlata újból meghonosodott, a peres eljárásokkal kapcsolatos tanúvallatásokat, idézéseket és birtokba-helyezéseket — többek között Győr megyében is •—> általában megint a király emberei, a ligauralmi korszak államának bizalmi személyeire emlékeztető tisztségviselők végezték. A helyzet elmérgesedéséhez persze nagyban hozzájárult az a körülmény is, hogy az uralkodó az ország vezetésében gyengének bizonyult és a nagybirtokosok szimpátiájának megnyerése érdekében a megyeigazgatási hatóságok relációjában következetlen, sőt nem egyszer a hatáskört korlátozni, illetve a kivívott tekintélyt csökkenteni akaró magatartást tanúsított. — Győr megye vonatkozásában pl. Ulászló már uralkodásának első esztendejében azzal mutatta ki a Héderváriak iránti vonzalmát és közeledési szándékát, hogy korábbi birtokaikat egyenként és összességükben új adományként megerősítette

68 s ezáltal — átvitt értelemben —• olyan helyzetet teremtett, amely hovatovább államot hívott életre az államban. A hédervári család a XV. század végére a nemesi Győr megye legvagyonosabb földesurává lépett elő, mely a középkor-végi Comitates Jaurinensis területére eső egyházi nagybirtokosokkal együtt irányító módon befolyásolta a közügyek intézését, valamint az igazgatással és törvénykezéssel járó feladatok végrehajtási módszereinek alkalmazását. Egyre ritkábban fordultak elő az olyan esetek, amikor a megyehatóság minden külső behatástól mentesen, a király közvetlen parancsára, öntevékenyen ítélkezhetett a saját jogkörében. Egy 1494-bő] származó oklevélben olvashatunk ilyen casus-ról, melynek kapcsán Horváth Antal és Nagy Ambrus Győr megyei alispánok a győri káptalannak a csornai prépost ellen indított perében, az alperes meg nem jelenése miatt, elmarasztaló ítéletet hoztak. A vád tárgya eléggé bonyolult volt, mert Gergely prépost nagybaráti jobbágyainak fegyveres erejével lelegeltette és pusztasággá változtatta a káptalan nyuli jobbágyainak 20 holdas kölesföldjét. Az előzetes vizsgálat azonban annyit mindjárt tudott tisztázni, hogy a megyei törvényszék a perbe fogott fél távolmaradása ellenére is kiszabhatta a 40 márka kártérítés és az 50 márka összegű nemesi fejváltság kötelezettségét.

63 Jellegét tekintve merőben ellentétes irányú rendelkezést tartalmazott II. Ulászlónak az egyik 1494-ben kelt okleveles parancsa, amely Snapek Zsigmond győri püspök-főispánt arra kötelezte, hogy Hédervári Ferencnek — az udvarhoz befutott értesülések szerint — igazságtalanul lefoglaltatott kisbaráti birtokát, a szomszédos birtokosok és megyebeli nemesek meghallgatása után, adja vissza tulajdonosának.

70 — Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolható a királynak az a döntése, amelynek értelmében újból megerősítette a pannonhalmi apátság népeire vonatkozó, még IV. Bélától, illetve Károly Róberttől származó immunitási biztosítékot, hogy pereskedésekben, ügyes-bajos dolgaikban mentességet élveznek a megyeispánok ítélkezése alól.

71 A közép- és kisnemesség természetesen nehezen tudott megalkudni a változott helyzettel és elsősorban az' országgyűléseken igyekezett hangját hallatni, de nem sok sikerrel. A rendi anarchia mindjobban kibontakozott s a fejlemények szükségszerű következménye volt, hogy a nobilis rétegnek — már korábban is említett — eléggé tekintélyes része, mely a Hunyadiak idejében gyakran a sze68 Závodszky—Radvánszky i. m. 468. 69 Győri Káptalan Magánlevéltára. Cimelio—Theca XI. 862. 70 Závodszky—Radvánszky i. m. 481. 71 Pannonhalmi Apátság Magánlevéltára. Cap. XLVII. M. (Rendtört. III. 551.) 232