Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

komáromi várkapitány, másrészt Debrecheny István ellen tett panaszos feljelentése tárgyában a szükséges vizsgálati eljárási; lefolytatták.

63 Mátyás uralkodása utolsó időszakának (ezalatt az 1480-as esztendők értendők) értékelése már sok vitára adott alkalmat, de a különböző vélemények ellenére is annyit meg lehet állapítani, hogy a központosítás további fokozásával az állam életében már olyan szimptómák jelentkeztek, amelyek az abszolutizmus felé tartó törekvések csíraformáit mutatták. A király egyre ritkábban hívta össze az országgyűléseket és az ügyek legnagyobb részét rendeleti úton, illetve a tanács döntései alapján intéztette. Igaz. hogy a nobilis réteg is részes volt a diéták elhanyagolásában, mert a költségekre való hivatkozással gyakran távol maradt a meghirdetett ülésszakokról, mégis a belpolitikának ez az új irányzata országszerte ellenkezést váltott ki, nem utolsó sorban a köznemesség köreiben is. A nemesi megyék jövőbeni működése és közhatalmi jelentőségük további emelkedése szempontjából azonban éppen ezek a fejlemények eredményeztek pozitív előrehaladást. Mátyás ugyanis: a köznemességhez fűződő kapcsolatait sehogysem. akarta meggyengíteni a ezért különös figyelmet fordított arra, hogy főleg a tehetősebb vezető rétegnek a megyékre gyakorolt befolyását megerősítse, sőt tervszerűen fokozza. —• Az 1486-ban kiadott törvénykönyv 60. és 73. cikkelye megkövetelte, hogy a főispán a megyebeli nemesek közül válassza ki a vicecomest és a tisztségébe ültetett alispán a megye színe előtt tegye le esküjét. Az egyik 1188-ból fennmaradt Győr megyei vonatkozású oklevél szövegében említett Inese (Enesei) Pál másodalispán

64 már ilyen módon került a vicecomes-i székbe és fogadalmát már olyan megyegyűlés keretében mondotta jegyzőkönyvbe, amely — a többi, comitatus-hoz hasonlóan — már végleg kiszorította a nem nemes elemeket. De még tovább ment az új kodifikációs munka, amikor kimondotta, hogy szolgabírónak csak módosabb nemeseket szabad megválasztani (a szegényebbeket ugyanis a hatalmasok megfélemlítik, vagy megvesztegetik) s hogy a hűtlenség bűntettét követi el az, aki a nemesi megye alispánjával, illetve szolgabírájával szemben erőszakot mer alkalmazni. Ezek a rendelkezések a király és a köznemesség közti szövetség lényeges megszilárdítása mellett, súlyos csapást mértek a bárók, főnemesek korábbi privilegizált helyzetére, nem is szólva azokról a legfelsőbb intézkedésekről, amelyek egyrészt a megyei törvénykezés alóli mentességet (immunitásokat) hatálytalanították, másrészt karhatalom igénybevételére jogosították fel a főispánt az olyan egyházi, vagy világi főurakkal szemben, akik birtokaikat ki akarják vonni a megyehatóság igazgatási jogköre alól. Ilyen körülmények között nem lehet vitás, hogy a nemesi Győr megye tekintélye is hatványozottan megnövekedett, éspedig nemcsak a pannonhalmi apátság, a győri püspökség és káptalan szemében, hanem a megyebeli nagybirtokos családok, sőt a Héderváriak viszonylatában is. Túlzás nélkül konstatálható az a tény, hogy a rendi vármegye jogelődje a középkornak ebben az aránylag rövid időszakában — tehát Mátyás országvezetésének az utolsó évtizedében — élte fénykorát, autonóm jogkörének kiszélesítése és tényleges gyakorlása szempontjából egyaránt. — Igaz ugyan, hogy a későbbi esztendők során, II. Ulászló uralkodásának főleg első felében is történt előrehaladás az önkormányzati jelleg kidomborítása terén (ez Győr esetében is észlelhető!), de ezek a jelenségek a 80-as években elért bázisra támaszkodtak, illetve annak szükség63 Uo. 18847. 64 Uo. 19458. 230